Sunday, 15 September 2013

Zhong Zheng Sports Center & Dragon Boat!

A nyáron valahogy teljesen kiveszett belőlem a "legyen már péntek, legyen már hétvége" érzés, de itt nem kellett sokat várni rá, hogy visszakapjam. Élvezem a sulit és szeretek bejárni nagyon, de azért mégiscsak jól esik, amikor több idő alatt kell ugyanannyit megtanulni csak, és tudod, hogy nem lesz számonkérés, nem kell olyan sokat koncentrálni. Kell a pihenés, na.

A pihenés nekem mondjuk szokás szerint kicsit aktívabb formát jelentett. Úgy volt, hogy szombaton megyek gaelic football-ra (ír foci, valahol félúton a foci és a rögbi között), de írt Janet, hogy végül nem lesz két csapatnyi ember, és csak a versenyszerűen készülők lesznek, szóval a délelőtti tanulás után itthon morfondíroztam, hogy azért mégis csak csinálni kéne valamit délután. Futni nem igazán volt kedvem, a kondi meg zárva, de eszembe jutott, hogy Orsi mesélt nem rég egy uszodáról, ami igazából még egész jó helyen is van, és el is magyarázta, pontosan hogy jutok oda, szóval nem is volt kérdés, hogy megnézzem-e. Az kell mondjam, hogy nagyon-nagyon jó döntés volt! 80 NTD a belépő diákoknak, ami az otthoni viszonylatokhoz képest rettentő olcsó, ráadásul korlátlan ideig benn lehet az ember, van egy 50 m hosszú úszómedence, melegvizes masszírozós medencék, gőzfürdő, szauna, szaunához jeges medence... Ráadásul teljesen kulturált, modern, jó állapotban van minden, én komolyan mondom csak ámultam! A cipőt még az öltözőbe való belépés előtt le kell venni, és feltenni egy polcra, de itt nem fenyeget az a veszély, hogy bárki is elvenné, szóval... Az öltöző rész meg hatalmas, többféle zárható vagy nem zárható szekrény közül lehet választani és leglább három-négy külön helyiség van öltözéshez, plusz egy külön hajszárításhoz! az a szoba úgy néz ki, hogy oldalt végig tükrök vannak, és asztal végig, hogy le lehessen pakolni a cuccokat, valamint padok előtte, ráadásul még hajszárítók is vannak - amiért mondjuk 10 NTD-t kell fizetni, de ha valaki hozza a saját hajszárítóját akkor ez kikerülhető, mert természetesen ott van a konnektor mindenhol. Fent van még ebben a blokkban a zuhanyzó rész, rengeteg, külön zárható zuhanyzóval, meg mosdók természetesen. Aztán innen lépcsőn lehet lemenni a medencékhez, ahol a már említett dolgok várják az embert. A melegvizes medencéből van egy nagyobb, közös is, de alapvetően a nők és férfiak számára külön gőzfürdő, szauna, merülő és meleg medence van - szépen szimmetrikusan egymás mellett elhelyezve. Meg ami tetszik, hogy van egy pad a szauna előtt, ahova még le lehet ülni mielőtt bemegy az ember, vagy aki nem akar jeges vízben merülni utána, annak is tökéletes. Jaaaj, egyébként elég vicces, kötelező a fürdősapka használata. Fogalmam se volt, az egyik ott dolgozó srác futott utánam amikor már majdnem teljesen a vízben voltam, hogy "Maozi!" vagyis sapka. De szerencsére nem kellett venni, vagy hasonlók, szépen odasétáltam, és adtak egyet, amit amikor mentem ki, szimplán visszaadtam. Biztos röhejesen néztem ki de lent nincs tükör szóval legalább ettől a látványtól megkíméltem magam :D Készítettem képeket az épületről és az öltözőből, illetve mentettem le néhányat a sportközpont oldaláról, hogy meg tudjam mutatni azt a részt is ahova a telefonomat természetesen nem vittem magammal. Egyébként tervezek alaposabban utánanézni, hogy mi minden van még ebben a központban, mert vannak másféle sportpályák, meg rengeteg jó dolog, hátha találok még valamit ami tetszik:)













Aztááán, mivel mozgásból és vízből sose elég, ma korán reggel felkeltem, összeszedtem magam, aztán fogtam az evezőmet és elindultam edzésre. Xindian persze, hogy a város másik felén van, így drága mulatság MRT-vel és nagyon hosszú is az út oda, de hát ez bármit megér:) És persze azért így is csak kb 30 NTD max, amiért otthon egy vonaljegyet se kapni, szóval... Bár sikerült azért egy negyed órával hamarabb odaérni így is, szóval legalább volt egy kis időm, és csináltam pár képet mobillal. Aztán elkezdtek szépen lassan szállingózni az emberek, volt akit már ismertem, volt akit nem, de mindenki annyira közvetlen, nyitott és barátságos, hogy egyáltalán nem éreztem egy pillanatig se feszélyezve magam. Ilyenkor az edzést bemelegítő futással és nyújtással kezdjük ,aztán összepakoljuk a cuccokat, akinek nincs az szerez magának evezőt és irány a hajó! Papucsokat a dokkon hagyjuk, táskák mennek a hajó végébe, csak a mobilokat pakolta át mindenki Wendy vízálló táskájába. Az edzés nagy részében Hiro, egy japán srác mellett ültem, és nagyon-nagyon szerencse volt, hogy odakerültem! Nagyon jó a technikája ugyanis, már évek óta csinálja, és így rengeteget segített! Nagyon sok dologra kell egyszerre összpontosítani és figyelni, apróságokra, amik mégis rettentő fontosak, ami nehéz nagyon. De nagyon jól csinálta, egyesével mondta, hogy mire figyeljek oda, és amikor úgy ítélte meg, hogy már megy, akkor mondta a következőt. BBal kézre figyelni, lefelé nyomni, teljes testsúllyal, kar nyújtva de nem teljesen, jobb kézzel párhuzamosan, jobb kézzel az evezőt a hajóval párhuzamosan húzni, közben egyenesen ülni, de testből fordulni, jobb váll először előre, aztán fordulsz, figyelni kell, hogy kicsit oldalt kell ülni, úgy, hogy a tested középre nézzen, és nem szabad a kezedet nézni, hanem mindig csak előre, hogy összhangban maradj a többiekkel. Ezer meg ezer ilyen apróság van, amiben Hiro nagyon sokat segített, illetve az edzőnk, Kazu is, aki szintén odaült mellém egy kis időre. Érzem minden esetre azt hiszem, hogy fejlődöm, próbálok nagyon koncentrálni, egész testből mozogni, és azt hiszem hatásos, érzem ugyanis bőven az oldalam, derekam, hátam is, nem csak a vállam s a karjaimat. Mondjuk még így se fárasztott le annyira maga az edzés, mint sokakat, vélhetően, mert jó kondiban vagyok:) Igazából a korán kelés miatt vagyok eléggé fáradt:/ De sajna a leckémet még meg kell majd csinálnom, és csak utána gondolhatok igazán a pihenésre. Mondjuk este legalább lesz időm, mert Bodo Hualian-be ment, szóval a tervezett Xindian-felfedezést későbbre halasztottuk. Így ha elkészülök minden tanulnivalóval, és sikerül pihenni is egy kicsit, gondolkozom, hogy felmegyek Fuzhoushan-ra fotózni, ahol múltkor voltunk:) Ha tudja az ember, hogy melyik lépcső vezet rögtön oda, sokkal egyszerűbb feljutni egyébként is :D És legfeljebb viszem magammal a könyvet, amit legutóbb vettem, és leülök olvasni egy picit:)



Pillanat, amit meg kellett örökíteni - ilyenkor sajnálom, hogy nem hozok kamerát, EZ az igazi taiwani életkép!






No comments:

Post a Comment