Amint mindenki meghallotta, hogy eltűnök 9 hónapra több, mint 8000 km távolságra, szinte az első reakció volt mindig: írj blogot! Én pedig nem tehetek mást, mintsem hogy megpróbálok eleget tenni a követeléseknek, és amilyen részletesen és rendszerességgel időm engedi, igyekszem sok-sok kép társaságában leírni, milyen is az élet Taipei városában.
Sunday, 1 September 2013
Reggeli figyelmesség
Tényleg nem tudom elmondani, mennyire jó dolgom van. Ma kora reggel amikor épp hajat mostam arra lettem figyelmes, hogy Calvin a nevemet kiabálja a nappaliból - el nem tudtam képzelni miért. Gyorsan letusoltam, beszaladtam a szobámba felöltözni, aztán vizes hajjal, törölközővel a kezemben kikászálódtam, hogy megtudjam vajon mit szeretne. Mint kiderült hozott reggelit, és hozott nekem is. Annyira jól esett, ilyen tök apró figyelmesség, de mégis úgy feldobta a napom :) Nem vagyok benne biztos pontosan, hogy mi volt, kis, itt szokásos papír dobozban, egyrészt rántotta meg szerintem tofu volt mellé. Nem az a fura smelly tofu, hanem a normális, kis kockák, az elengedhetetlen szója szósszal. Ééés még teát is hozott mellé - elfelejtettem megkérdezni milyen volt pontosan, mert ilyet még nem ittam szerintem, de nagyon finom volt. De most őszintén, kinek van még ilyen rendes és figyelmes házigazdája? :) Leültünk a nappaliban Knocked Up-ot nézni reggeli közben, és olyan nagyon nagy volt a csábítás, hogy ott maradjak és inkább végignézzem a filmet tanulás helyett... De végül sikerült rávennem magam, hogy elszakadjak a tv-től és bejöjjek tanulni - muszáj, pláne mivel ma délután megyek korizni:)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment