A csütörtöki napot Katánál töltöttem. Vettünk nasit és az ágyban fetrengtünk egész nap, maratoni sorozatnézést tartva. Megnéztünk egymás után hat Queer as Folk részt, és kiélveztük az édes semmittesvést :))) Pár hét folyamatos koncentrálás és tanulás után annyira jól esett egy kis pihenés! Aztán késődélutánra kicsit összeszedtük magunkat, mert mondtam Katának, hogy szeretném megnézni a Taipei Main Station alatti Mall-t, mert a múltkor amikor még Bencéékhez mentünk láttam hogy volt ott Lush és vissza akartam menni még egyszer megnézni. Persze az egész hely teljesen másik pontján keveredtünk le az aluljáróba, és végül szerintem legalább két-három órát sétálgattunk, de határozottan érdekesek voltak az apró kis boltok mindenütt. Mondjuk ez sajnos tipikusan olyan, hogy hiába találtunk egy-két megjegyzendő helyet, esélyes hogy nem tudnánk egyikhez se tudatosan elsőre visszatalálni :D Ugyanis ez az egész környék meg van csinálva ilyen aluljáró szintű "plázává", kicsi noname boltokkal - sőt, igazából nem is egy ilyen pláza van hanem több, csak szinte teljesen összefüggnek, minden esetre tökéletesen el lehet csavarogni órákig. Na de aztán mire észbe kaptunk már kb. este 7 óra volt, szóval úgy döntöttem hazamegyek inkább és nem megyek már vissza Katához, ahol aztán a fárasztó egész napos semmittevés után kb bezuhantam csak az ágyba.
Éééés ezután kezdődött a rémséges időjárás által teljesen elrontott hétvége. A kondi nem volt nyitva, esőben kint nem tudtam futni, a sárkányhajó edzés elmaradt... És olyan nyomott hangulatom lett a mozgáshiánytól, hogy az valami elmondhatatlan. Jóformán ki se dugtam az orrom a lakásból, csak kajáért mentem le, egyébként pedig itthon ültem és vagy tanultam, vagy szenvedtem, hogy aaajjj tanulni kéne és végül minden mást csináltam... Pénteken mondjuk legalább kimozdultunk egy picit, a svéd lakótársammal Catrinnel elmentünk ugyanis úszni oda ahol a múltkor voltam. Az mondjuk nagyon jó volt :) Sokkal viccesebb így, útközben is tudtunk beszélgetni elég sokat, úszás közben együtt nevettünk a sok fura, bámuló és köszöngető ázsiain aztán együtt dőzsöltünk a szaunában és a spa részen:)) Ráadásul tényleg nagyon jó dolgunk volt, mert mire hazaértünk, fáradtan és éhesen, Joanna taiwani vacsival várt minket! Nagyon családias volt ahogy mind az öten kiültünk a kanapéra, ettünk, beszélgettünk, közben ment valami random kínai film a tv-ben, aztán utána csapatostúl teli hassal kidőltünk és fetrengtünk még ott egy sort. Tényleg nem olyan érés, mintha idegenekkel lennék együtt, ami hihetetlen, mert csak egy hónapja ismerem ezeket az embereket, és mégis. Ők az itteni kis családom :) Húzzuk egymás agyát, nagyon sokat nevetünk, de közben mindenki rettentő kedves és mosolygós a másikkal, és nincs az az érzés, hogy "viselkedni kell", visszafognia magát az embernek, simán fetrengünk, nyöszörgünk hogy mennyire nagyon tele vagyunk aztán arrébb túrjuk a másikat ha nem férünk el rendesen :D Úgy érzem tényleg nagyon-nagyon szerencsés vagyok, hogy megtaláltam őket és itt lakhatok! :)
A szombatomat azonban ezzel a képpel igazából össze tudom foglalni:
Viszoooont ma egy ugyanilyen délelőtt túlélése után -amikor legalább egy Ab Ripper X-et megcsináltam, hogy legalább icipicit jobban érezzem magam és jobban menjen a tanulás is- végre végre sikerült kimozdulni! Úgy voltam vele, hogy engem már az sem érdekel, ha szakad az eső, én akkoris hétszentség hogy elmegyek itthonról, de szerencsére ráadásul még az eső is elállt:)) A Good Day, Taipei nevű blogon olvastam ugyanis egy kávézóról, ami nagyon megtetszett, szóval mondtam Katának, hogy menjünk el és próbáljuk ki, és akkor legalább tudunk dumcsizni is egy kicsit :)) Szokás szerint persze korábban odaértem (a japán lakótársammal, Ryoko-val ebédeltem előtte is kicsit korábban is végeztünk mint terveztem - egyébként rettentő aranyos lány ^^ ), úgyhogy járkáltam a környéken egy kicsit, és azt kell mondjam, hogy iszonyatosan jó kis boltok vannak ott! Találtam egy pici japán üzletet, ahol egyrészt rengeteg nasi, illetve egy csomó mütyür van, de végül csak egy ilyen ruhásszekrénybe való levendulás illatosító kis tasakot vettem -tudom nagyon izgalmas :D De olyan finom tisztaságillata van, remélem tényleg átveszik a ruháim is:)) Na de a lényeg:
Famonn Café
Rettentő jó ötlet volt, hogy eljöjjünk kipróbálni! Kata egy sima Coffee Latte-t rendelt, én pedig egy, a blogon ajánlott Grande Almond Roast Latte-t 99NTD-ért, valamint egy Passion-Mango Macaron-t, és nagyon meg voltunk elégedve mindennel :)) A kávé tejhabja sűrű volt és krémes, Kata pont ámuldozott rajta, hogy véletlenül megdöntötte és azt hitte ki fog ömleni de a hab szinte meg se mozdult. Ráadásul tényleg nagyon finom is volt, lehetett valóban érzeni azt a pörkölt mandulaízt, de nem volt keserű, és túl édes se - perfection! A macaron pedig szintén pont olyan amilyennek lennie kell. Örülök, hogy mangósat kértem, nem csak mert mostanában nagyon megszerettem, de tényleg különlegesebb volt, és nagyon finom!
Nagyon elképzelhetőnek tartom, hogy hétvégéken néha beköltözzek ide a tanulnivalómmal vagy egy könyvvel egy fincsi kávé társaságában :) Egyébként rengeteg különlegesebb kávéjuk meg italuk van, szóval illene legalább néhányat végigpróbálgatni ;)
Utána még berángattam Katát az összes helyre amit néztem még a kávézó előtt, az itt kint megszokottaknál is mégjobb, és egyedibb pékségbe, a japán boltba, apró helyekre amik ott sorakoztak, aztán végül kikötöttünk egy vegetáriánus étteremben. Olyan rendszer működik, hogy fognia kell az embernek egy tányért vagy dobozt, attól függően hogy ott akarja-e elfogyasztani vagy inkább elvinné az ételt, kiszednie magának mindenféléből amit szeretne - majd az egészet lemérik és súly alapján lehet fizetni. Elég egészséges is ráadásul a hely, bár a dolgok nagy részéről fogalmunk se volt hogy mi lehet, úgyhogy eléggé random pakoltuk össze magunknak a vacsit. Egyébként bár még most se tudom mik lehettek, 55 NTD-ért sikerült magamnak egy elég pöpec kis adagot összeválogatnom, nagyon finom volt és bőven jól is laktam vele. De szokás szerint beszéljenek inkább a képek:
No comments:
Post a Comment