Oh-So-Amazing Mother Nature

A mindig váratlanul változó időjárásra tekintettel itt kint Taipei-ben érdemes kihasználni a tegnapihoz meg mához hasonló, napsütéses, de legalábbis nem esős napokat. Ma az jutott eszembe, amikor már jó pár órája szokás szerint az asztalomnál ültem, most épp  a második könyv tizenkettedik leckéje felett, hogy lehet jót tenne egy kis környezetváltozás. Amikor raktam be/vettem ki a mosást -az erkélyen található a mosógép- pont nézegettem a kiültetett kis növényeket, amik közül néhány meg csak most hajt ki, és rájöttem, hogy nekem a zöldre van szükségem. Ha már egyébként is két percre lakunk egy csodás parktól -ami igazából inkább erdő, hegy- mégis miért kéne bent gubbasztanom a lakásban?! Na jó, a laptop miatt, mert azon van a könyv, ami nagyrészt kellett még, de miután kijegyzeteltem a nyelvtan és megírtam a szókártyáimat, fogtam szépen és összepakoltam a cuccom, a nyakamba akasztottam a fényképezőm, és kimentem, hogy a szabadban tanulhassak. Úgy is emlékeztem, hogy van egy ilyen kiépített rész nem messze padokkal, még Mátéval láttuk első nap amikor felkóricáltunk az egyik képcsősoron kíváncsiságból, gondoltam az pont jó lesz :)

Persze voltam olyan okos, hogy pót aksit nem hoztam, a gépem így kb 10 perc után lemerült, szóval sajnos nem tudtam sok képet készíteni :( Talán jobb is mondjuk, mert így legalább kénytelen voltam tényleg tanulni. A hátamat nekidöntöttem a korlátnak, felhúztam a lábam és szorgosan írogattam és tanulgattam az új karaktereket - mindenféle zavaró tényező nélkül. Aztán amikor már vagy fél órája viszonylag nyugodtan üldögéltem észrevettem, hogy tőlem nem messze egy mókus fut fel a fán. Majd hogy két fával arrébb ott van még egy. Hihetetlen élmény volt, mintha a természet hirtelen megmozdult volna körülöttem, az állatok megszólaltak, és hat mókust számoltam meg, akik ott ugrándoztak a fejem felett egyszerre - komolyan bámulatos volt. Meg se mertem mozdulni, a kamerám úgyis lemerült, mobillal meg aligha tudtam volna értékelhető képet produkálni róluk, így csak élveztem körülöttem zajló nyüzsgő életet a legnagyobb nyugalommal mégis körülvéve. Aztán sajnos megjelentek az erre túrázó emberek, jött két lány két hihetetlenül édes kutyussal, a mókusok eltűntek, a többi állat pedig mind elhallgatott, megtört a varázs. De egész addig tényleg varázslatos volt, és nagyon kivételes érzés - ment hát ez is amint hazaértem a Memory Jar-ba :))) Minden esetre biztos vagyok benne, hogy sűrűn fogok oda kijárni tanulni, amikor nem esik az eső, amint lesz normális könyvem, már tényleg nem fog visszatartani semmi! ^^

Na és a képek, meg pár selfie a végére, hogy azért engem is lehessen látni legalább picit:)