Az első megálló nagyjából két óra buszozás után Nanzhuang volt, és az ottani Old Street, amiről híres. Nagyjából fél 11 körül érkeztünk meg, és volt több, mint két óránk, hogy sétálgassunk, vásárolgassunk és kipróbáljuk a helyi ételkülönlegességeket. (Taiwanon minden területnek megvannak a maga különlegességei, így ha az ember utazik, ezeket megkóstolni tényleg kötelező!) Először végigsétáltam mindenhol, alaposan körbenéztem, hogy találjak egy helyet, ahol ehetnék valamit, de fogalmam sem volt, hogy mit kéne. Voltak mindenféle olajban megsütött halak, polip, meg ilyen... Na jó ezt nehéz lesz körülírni, de megpróbálom. Az egyik, amiből nagyon sok volt, egy ilyen korong alakú rizstészta, amit barnacukorral készítenek el, tipikus taiwani módra ilyen nyúlós-ragadós, itteni nyelvjárás szerint "QQ" , de a helyiek imádják. A másik ami minden második árusnál szembejött szintén valami tésztás dolog volt, belül azt hiszem töltött, viszont ez már nem az a ragadós tészta volt, hanem normális, kicsit olyasmi mintha leveles tészta lenne csak zsírosabb. Tényleg nagyon nehéz leírni, ezt látni kell és megkóstolni :D Minden esetre ezek valahogy annyira nem vonzottak, szóval maradtam a fel-alá sétálgatásnál, hátha hirtelen meglátok egy helyet ami megtetszik, és eddig nem keltette fel a figyelmem. Nos, Lisa amikor összefutottam velük, pont egy ilyen helyre vitt. Ráadásul lévén ő taiwani, segített elmagyarázni a menüt, hogy mi micsoda, így nem kellett véletlenszerűen ráböknöm valamire amiről kiderülhet, hogy egyébként iszonyú fura és nem is szeretem. (Rendben, a kínaim van már annyira jó, hogy úgy nagyjából fogalmam legyen róla, hogy mi micsoda, de azért egy kis bennfentes segítség akkor is mindig elkél) Végül egy tofu mellett döntöttem, szójaszószban, rengeteg újhagymával. Tökéletesen elégedett voltam a döntésemmel, kicsit csípős-fűszeres volt, de nem annyira, hogy szétégesse a számat, a tofut pedig egyébként is imádom, szóval nyert ügyem volt:) (Mondjuk jó, hogy Adel nem jött, amilyen hagyma szagom volt utána, haha)
Csak hogy ne legyen egyben túl hosszú a bejegyzés, a képek Nanzhuang-ból:
Délután egy órakor visszaültünk a buszra, és utaztunk még egy órát, hogy elérjünk Dahuba, amit általában "Eperfőváros" néven emlegetnek, ugyanis itt terem a taiwani eper legjobbja, legnagyobb része. Először egy úgynevezett eperfarmra látogattunk el, ahol bemehettünk az eperföldre és magunknak szedhettük a gyönyörű piros epreket. Mindenki kapott egy kis kosarat, benne egy dobozzal és egy ollót, és a dobozba kellett levágnunk a nekünk tetsző darabokat. Amikor készen voltunk lemérték, és súly alapján fizettünk érte. Nem szedtem túl sokat, mert féltem nem tudnám megenni és megromlik, így végül 100NTD-t kellett fizetnem a nagyjából 350g eperért. És megkóstoltam, tényleg nagyon finomak, szóval bőven megérte - ráadásul tetszett, hogy ott mászkálhattunk és magunknak szedhettük az epret, sose csináltam még ilyet:)
Amikor mindenki készen volt, akkor bementünk, hogy megkezdjük a saját készítésű eperlekvárunk procedúráját. Ehhez külön kaptunk epret, minden asztal egy nagy rekesznyit. öten vagy hatan dolgoztunk együtt minden asztalnál, először ki kellett vágnunk a zöld részt, majd jó alaposan megmosni az epreket. Ezután egy nagy tálban megkezdtük a főzést, felváltva kavargatva a bugyogó epreket, hogy le ne égjen. Hihetetlen finom illata volt már főzés közben is! Aztán hozzáadtuk a cukrot, majd lime-ot facsartunk bele, és további főzőcskézés után lassan már el is készült. Semmi tartósítószer vagy mesterséges adalék! :) Mondjuk ez azzal jár, hogy felbontás után egy héten belül meg kell enni, de amilyen finom lett ez is, azt hiszem ezzel nem lesz gond :) Mindenkinek üvegbe töltöttük, és kaptunk cuki kis papírt is a tetejére, csak hogy tényleg jól is nézzen ki.
Innen még átmentünk a 10 percre lévő Eper Kulturális Központba, ami igazából egy rakat bolt, tele mindenféle epres dolgokkal, amit csak el tudtok képzelni. Ezerféle epres keksz és süti és édesség, fagyi, de lehetett kapni eperbort, epres rántott csirkét, epres sült krumplit, epres virslit, epres popcornt, szó szerint értsétek, hogy MINDENT. Nagyon nem voltam éhes, így nem próbálgattam végig őket, csak egy ilyen... Hát, a nyúlós rizstészta van kívül, aztán a taiwanon nagyon népszerű red bean paste, belül pedig eper. Ez egy-egy ököl méretű nagy golyó, amit felvágnak hat részre hogy könnyebben el lehessen fogyasztani. Igazából nem rossz, de semmi különös. Viszont mire odaértünk lemerült a kamerám akkumulátora, és olyan ügyes voltam, hogy elfelejtettem a pótakksit otthon feltölteni, szóval onnan már nincsenek képek. Vagyis mobillal fotóztam, de még nem töltöttem fel a gépre őket, szóval azokat lehet, hogy majd utólag posztolom csak.
Na de akkor jöjjenek a képek :)
Dorka,
ReplyDeleteyour photos are beautiful!