Pingxi Lantern Festival

A kínai újév utáni hetekben minden évben megrendezésre kerül a Taipeitől nagyjából 20 km-re lévő Pingxi városában a lámpás fesztivált, amelynek során kijelölt napokon az odalátogatók esténként lámpások százait eresztik a magasba – elképesztően gyönyörű, magával ragadó látvány.

Ez egy olyan esemény, amit semmiképpen sem akartam kihagyni, és szerencsém volt, ugyanis a sulim –mint minden évben- megszervezte nekünk az utat. 400NTD-t kellett befizetnünk, amiért cserébe a sulitól levittek minket busszal, kaptunk enni, egy üveg vizet, belépőt, és megszervezték nekünk a lámpásokat is. Dél körül indultunk, és egy óra alatt nagyjából már ott is voltunk. Az üröm az örömben: eső. Amilyen szerencsénk volt az újévi szünet gyönyörű napsütéses, 25°C-os időjárásával, annyira megjártuk most a hűvös, szeles, esős idővel. Mondjuk annyira nem volt vészes, lehetett volna sokkal rosszabb, szakadó eső is (mint amilyen ma van úgy mellesleg…), de inkább csak szemerkélt, néha kellett csak az esernyő, egyébként pedig kapucnival meg lehetett oldani a dolgot. 

A találkozó 17:40-re volt megbeszélve, úgyhogy volt jó pár óránk, hogy körülnézzünk a környéken. Sok újdonságot ugyan nem nyújtott, lévén, hogy már voltam erre Martaékkal korábban, bár most sikerült azért felfedezni pár olyan helyet, amit mi korábban nem láttunk. Találtunk egy nagyon szép templomot is (Goddess of Mercy Temple), mellette pedig egy a hegy oldalában kiépített pici alagútrendszert., aminek a fő ösvényéből kisebb termek nyíltak bennük egy-két asztallal és körülötte padokkal, az egyikben találtunk is egy kisebb, ott megpihenő, beszélgető csoportot. Adellel, Kenyonnal és Biancaval mászkáltunk, végig az úgynevezett ’Old Street’-en, ami végig tele van tradicionális utcai kaját áruló standokkal, és apró boltokkal ahol lampionos szuveníreket vehet az ember. Hihetetlen tobzódás volt, és az idő múlásával egyre több és több ember, de azért érdekes volt.  Bár hoztunk magunkkal egy csomó kaját mindannyian, de ekkora választék mellett, miután órákon keresztül az éttermek között kódorogtunk nem tudtuk megállni, hogy ne együnk valamit. Persze jó turista módjára végül nem valami helyi taiwani ételt választottunk, hanem egy indiai árustól vettünk  curry-s wrap-et, mi Baincaval csirkéset, a fiúk pedig marhásat. Határozottan tökéletes választás volt, nagyon-nagyon finom, mindenkinek ajánlom aki arra jár és megtalálja az árust, hogy próbálja ki! 

Mire visszamentünk a találkozóhelynek megbeszélt iskola udvarára, egyre több és több embert gyűlt össze- és sajnos az eső is egyre jobban rákezdett. Rávettük magunkat, hogy felvegyük ezeket a ’gyönyörű’ esőkabátokat, és összetömörültünk az udvar közepén az iskolatársainkkal.  De igazából teljesen jó volt a hangulat az eső ellenére is, a színpadon egy tánccsoport táncolt, ráadásul nagyon jó zenékre, szóval egyáltalán nem unatkoztunk. Nem értettük mondjuk teljesen, hogy miért, de utána betereltek minekt az épületbe, sorba kellett állnunk az alapján a szám alapján, ami a belépő kártyánkra lett írva (mi négyen mind 11-es sor 133-asok lettünk), majd szépen sorban ki az udvarra, megkeresve a mi számunkat jelző táblával álldogáló hostess lányt – majd ismét várakozás következett. Mire végül mindenki megkapta a lampiont (négy ember együtt egyet), már rendesen esett az eső. Kicsit nehéz volt így írni rá, mert nem tudtuk rendesen kifeszíteni,  ráadásul ahogy tartottuk felül kezdett szétázni a kezünkben, de azért megpróbáltuk a legjobbat kihozni a dologból. Ha esetleg valaki nem ismerné, mit is jelent a lampionok eleresztése: a feladat, hogy az ember ráírja a kívánságait, amik a lampionnal felrepülnek az égbe az istenhez, hogy így valóra válhassanak. Az első dolog amit ráírtam az volt, hogy szeretnék visszatérni Taiwanra. :) Ezen felül ilyeneket is írtunk, hogy „love” és „happiness”, a neveinket természetesen, bár legnagyobb részt viccesre vettük a dolgot, így rákerült, hogy #abs, #lanternintherain  „Sex, weights & protein shakes” és hasonló értelmes dolgok :D Oh és az egyik legfontosabb: We Shall ALWAYS Remain Friends <3 ! Amikor készen lettünk jöttek, meggyújtották a lámpás alján lévő papírköteget, majd jelzésre mindenkivel egyszerre eleresztettük. Sajnos az eső miatt nem tudtam jó képeket vagy videót készíteni, mert a kamera nem tudott fókuszálni, de a többieknek azért sikerült pár, ami átadja milyen gyönyörű volt, szóval feltöltöm, hogy láthassátok. Mert eső ide vagy oda, akkor is tartom magam ahhoz, hogy csodálatos volt. 

Amikor a lámpások már mind messze szálltak, elindultunk vissza a buszhoz. Várnunk kellett rá egy kicsit, de a sort látva, ami a városba visszamenő buszokra várt, nagyon megkönnyebbültünk, hogy mi visszaszállhattunk nyomorgás és tömeg nélkül a saját buszunkra, ami aztán közvetlenül a suliig vissza is vitt minket. Ha valaki Shida-ra jönne, és szeretné megnézni a lampion fesztivált, azt javaslom, hogy mindenképpen a sulival jöjjön, inkább ne kísérelje meg egyedül.