Szombaton szorgalmas diák módjára délelőtt tanultam, vagy legalábbis igyekeztem, de nem sikerült annyira intenzívre, eléggé elvonta a figyelmem a több, mint 500 oldalas Elle nézegetése, amit előző nap vettem, meg a jaaaaj csak egy HIMYM részt megnézek... Hiszen csak 20 perc, ami nem is sok - de csak ha tényleg csak egyet nézel, és itt kezdődik a probléma :D Terveztem elmenni futni is, de annyira nem tudtam rávenni magam a hőségben, plusz túl sok idő lett volna, és 3ra ígérkeztem Katához különben is. Ráadásul biciklivel akartam menni és még ebédelni is terveztem előtte, így bőven rá kellett számolni időben, így meg kinek lenne ideje még elbuszozni futni is? Szerencsére sikeresen eljutottam eltévedés nélkül Katához, keresztül a városon biciklivel, bár azért jócskán úgy éreztem néha, hogy mindjárt leolvadok a bicikliről és bárcsak busszal mentem volna... De úgy egészében azért jó volt, meg jó a tudat hogy sportos voltam és aktív, legalább egy kicsit! Az időzítésünk szokás szerint tökéletes volt, letettem a biciklit, Kata pedig épp átért a zebrán (múltkor amikor fél órával előbb odaértem és már sóhajtoztam hogy milyen buta vagyok és mennyit várhatok most, jött az üzenet, hogy 2 perc múlva odaér.... lehetne ennél nagyobb az összhang?:)) ). Szóval fogtuk magunkat és felmentünk hozzá, megmutatta a lakást -ami egyébként szerintem baromi jól néz ki, iszonyatosan jó az egész hely atmoszférája, meg a környék is, ő is eléggé beletalált! Ráadásul Kata megszánt és csinált nekem kaját, mert persze végül valahogy sehol sem tudtam menet közben enni és már meg akartam halni az éhségtől, szóval kaptam fincsi tésztát:)) Sajttal!! :D Miután kidobáltam a táskámból a nem kellő dolgokat (ruha és cipő későbbre) elindultunk boltba, akartunk venni ugyanis valami sütit amit vihetünk este, meg gondoltuk veszünk egy üveg bort amit délután, még indulás előtt megiszogatunk -beszélgetés mellé pont tökéletes. Vettünk is egy üveggel, ami minden volt igazából csak bor nem. Máté ki is akadt amikor mondtuk neki, hogy jaaaaj nem készített fel az itteni szörpbor-borzalomra, de úgy voltunk vele, hogy bár bornak nem bor, de igazából a célnak tökéletesen megfelelt jelenleg, szóval igazából akkor már miért is ne? :)Ráadásul elég jók voltunk, mert még időben megérkezni is sikerült rendesen :) Bence, a 17 éves, velem egy repülőgépen kiérkezett magyar srác várt ránk a metroállomásnál, az ő japán vendéglátó családjával vacsoráztunk egy pizzériában. A család nagyon-nagyon kedves volt és vendégszerető, ráadásul nagyon jól beszéltek angolul, szóval sokat beszélgettünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Bence pedig hozott még otthonról barackpálinkát, hogy megkóstolhassák milyen -vicces volt látni az első reakciókat. Mi csak annyit ittunk amennyi illendő volt egy koccintás erejéig, de ők a szomszéd asztalnál ülőket is megkínálták, na az még viccesebb volt. Egyébként pedig annyit ettünk, hogy az valami hihetetlen, úgy éreztem utána hogy kb hazagurulni tudok csak. Szerintem legalább tíz féle ételt kaptunk, a szakács egy taiwani hölgy volt, aki azonban Velencében tanult, és ez érződött is mindenen - mennyei volt! Annyi féle tésztát és pizzát ettünk, hogy felsorolni se tudnám. :)
Ma ezek után muszáj voltam rávenni magam, hogy elmenjek futni, szóval szépen elbicikliztem az egyetemig és kimentem a futópályára - itt még mindig iszonyú meleg van, olyan 35°C körül, és ragyogóan sütött a nap ismét csak- szóval futás közben legalább a barnaságom is karban tartom:)) Utána viszont kaja és sipirc haza, még tanultan egy kicsit, mert 4 körül találkoztam Bodo-val, a német-legyel sráccal akit pénteken ismertem meg a suliban. Az volt a terv hogy kiülünk a parkba kínait gyakorolni - hát, egy szót nem beszéltünk végül kínaiul :D Ráadásul ő ilyen a Daan Park-hoz hasonló parkot várt, és kicsit meglepődött amikor meglátta ezt a szinte dzsungel szerű erdőt, de tetszett neki nagyon, és mondta, hogy már érti, miért mondtam, hogy ez mennyire klassz dolog. Eddig sose mentem be nagyon mélyen, de most felmásztunk ezer meg ezer lépcsőn, felmentünk szűk és meredek ösvényeken, és egyszerűen bámulatos volt. Találtunk elhagyatott síremlékeket, és gyönyörű helyeket, aztán amikor végre a jó irányba mentünk fel, miután -a tábla szerint legalábbis- felmásztunk 200 méterrel magasabbra, végre elértük a hegy tetejét - az a kilátás... Csodálatos volt. Rá lehetett látni az egész városra, és a Taipei 101 is ott magasodott a távolban. Sajnos nem volt nálam kamera, de már tudom merre kell menni, és visszamegyek mindenképpen, hogy csináljak jobb képeket - valószínűleg úgy, hogy legyen alkalmam lekapni a naplementét és az éjszakai fényeket is. De tényleg annyira hihetetlen, hogy ez itt van a belvárosban, két percre tőlem! Mobillal azért csináltunk néhány képet:
No comments:
Post a Comment