First Day of School

Ami azt illeti kissé kedvtelenül kezdtem neki a mai napnak, nem pedig olyan rettenetesen izgatottan, mint ahogy napokkal ezelőtt még számítottam rá, hiszem úgyse ez lesz a csoportom, úgyse fogok tudni lelkesedni az óráért - akkor meg minek? Azért persze csinosan felöltöztem, felvettem az egyik fehér ruhát, amit még Mátéval vettem Wufenpu-n a szintén már itt kint beszerzett csillogós babacipőmmel, időben elindultam reggelizni -már megint fogalmam sincs már, hogy mit kértem, de nagyon finom volt és nagyon laktató és 55 NTD ami egy ilyen reggeliért szerintem még továbbra sem sok.

Aztán intettem egy buszt és mentem egyenesen a suliba. Megint hamarabb odaértem, de most nem mászkáltam el semerre - van ugyanis a campuson pont a mi épületünk tövében egy Cama café, sok kinti asztallal, paddal, napernyővel, szóval gondoltam kiülök egy kicsit átolvasgatni azért mégis a szavakat és élvezni a délelőtti napsütést. Pont amikor már sétáltam az asztalok felé, hogy keressek egy szimpatikus helyet ahova leülhetek, hirtelen azt vettem észre hogy valaki mosolyogva integet - a lakótársam Catherine is épp ott tanult és pont észrevette, hogy jövök. Neki ugyan csak 14:20kor kezdődött az órája, de hát kinek ne lenne kedve egy frissen pörkölt kávé mellett tanulgatni ilyen csodálatos napsütéses időben? (: Jó volt minden esetre, mert egyébként iszonyatosan szimpatikus, és kedves, édes lány, szóval ismét jól el tudtunk beszélgetni, amivel az idő nagy része el is ment, a maradékban pedig mindketten visszamerültünk a könyvünkbe. Ráadásul nagyon rendes volt, felajánlotta, hogy ha a kettes könyvből is kell majd pár lecke, ne nyomtassam ki a hátralévőket, hanem hogy ne kelljen megvennem se, kölcsönadja az övét, ő úgyse használja. Annyira rendes tőle! :)

Végül 10 perccel órakezdés előtt elköszöntem, hogy azért lassan mégiscsak felmegyek - még jó is, mert olyan tömegek vártak a földszinti hallban hogy a négy lift nem volt elég ennyi emberre... Szerencsére a 826-os szoba megtalálásával nem akadt gondom, viszont vicces volt elsőre belépni a terembe: mindenhol ázsiaiak. Aztán megláttam egy fehér srácot -nem tudjátok ez itt mekkora relief tud lenni!-, akire még emlékeztem is tegnapról, úgyhogy lévén, hogy volt mellette egy hely, gyorsan le is cuccoltam oda. A csoportban most heten voltunk egyébként: azt hiszem négy japán, két koreai, a srác, meg én. A srác mint kiderült egyébként német, bár a nevét csak az óraközi szünetben tudtam meg (J, csak így egyszerűen, mert a teljes változatát a külföldiek túl bonyolultnak szokták találni), mert a tanárnő kizárólag a kínai nevünkön hívott minket végig. A tananyag egyébként nekem tényleg elég alap volt, lévén hogy alaposan megtanultam már ezt a leckét, a szavakat, a nyelvtant, megcsináltam a feladatokat, így ez a része elég unalmas volt... De a tanárnő, aki mellesleg iszonyatosan lelkes és vicces és jó kedélyű volt, ami rögtön átragadt ránk is, folyamatosan kínaiul beszélt, nagyjából öt angol szót mondhatott a két óra alatt - de értettem. Meglehet, hogy nem értettem minden egyes szót, de a lényeget, hogy miről beszél és mit akar mondani, azért sikerült szerencsére felfogni, és legalább a fülem is szokhatta a tömör intenzív kínai beszédet. Ugyanígy kínaiul kérdezett, mi pedig kínaiul válaszoltunk, bár amikor nyelvtannál kérdezte, hogy mi a különbség két nyelvtani szerkezet között azért inkább megkértem (kínaiul) hogy hadd magyarázzam el angolul inkább - és természetesen jól sikerült és nagyon elégedett volt, így pedig legalább remélem látja, hogy nem véletlen szeretnék felsőbb csoportba menni. Óra után odamentem hozzá, és megkérdeztem, hátha ő is tart a nekem kellő szintű órát, mert, mint ahogy neki is mondtam, az órát magát nagyon élveztem és szívesen járnék hozzá továbbra is, de azt mondta sajnos ő csak alacsonyabb szintű csoportokat tanít, így erről lecsúsztam. A holnapi napom egy része biztosan a Class change intézésével fog telni, megkeresni az űrlapot, aláíratni a mostani tanárommal, aztán felkutatni a kellő másik tanárt - na ez a része lesz a nehéz. És ha meg is találom, lehet imádkozni, hogy legyen még hely a csoportjában. Remélem sikerül az ugyanígy 10:20kor kezdődő órára bekerülnöm, mert tényleg annyira ideális ez az időpont!

Ma is 12:10kor lett vége így a tanórának, én pedig addigra már rettenetesen éhes voltam, szóval mondtam J-nek, hogy menjünk már el kajálni valahova - legalább addig is tudtunk dumálni egy kicsit. Elmesélte, hogy a barátnője miatt van itt, aki taiwani, és még New Yorkban találkoztak - hihetetlenül romantikus történet ^^ minden esetre tényleg nagyon jófej srác, remélem jóban leszek vele azután is, hogy csoportot váltok - már csak azért is mert barátnője lévén elég jól ismeri a várost és az itteni helyeket, és mindig elkél egy-két baráti jó tanács, hogy hova érdemes menni. ;) Ebédelni a Night Markethoz mentünk, egy olyan helyre ami előtt mindig is lazán elsétáltam, pedig mint kiderült tök jó, és nem is olyan drága. Egy itt nagyon jellegzetes ételt ettünk, az angol neve Beef Noodle, gyakorlatilag noodle tészta, marhahús kockákkal meg zöldségekkel - minden esetre iszonyatosan laktató! Finom volt, bár az a másik amit legutóbb ettem, az a szószos azért jobban ízlett :) 

Beef Noodle

Ebéd után visszamentünk a suliba, a könyvtárba tanulni - ugyanis az ott töltött idő után kap mindenki a Time Card-jára egy piros pecsétet, így az idő Supplementary Class-nak számít, amiből annyi órát kell gyűjteni egy hónapban, ahány tanítási nap is van. Ez lehet könyvtárban tanulás, Audio Lab, vagy ilyen nagyobb közös órák amiből van rengeteg féle - és az ember maga dönti el, hogy hogy osztja el és melyikekre jár be:) Elég rugalmas a rendszer, bár jelenleg még úgy érzem, hogy nem teljesen látom mindig át, de remélhetőleg hamar belejövök és megszokom mi hogy működik:)