The stationary heaven

Hivatalos ügyeket inztézni fárasztó és hosszadalmas - ez sajnos itt sincsen másképp. Ma volt a Shida-n a Registration Day, ami egy reggel 8-tól kezdődő, két órás procedúra volt, űrlapok kitöltése, sorban állás, tandíj befizetés és a rettegett szintfelmérő teszt. Igazából egész jól sikerült azt hiszem, a beszélgetés után a vizsgáztató a harmadik könyv közepéből kérdezett ami meglepett kicsit, mert csak a másodikra számítottam :O Bár a tudásom szerintem bőven meglenne a harmadik is csak azért az hogy nem foglalkoztam vele egész nyáron eléggé visszavett a dologból :S Minden esetre ha a harmadik könyvvel tudnék kezdeni, az eléggé előrelendítene a dolgokban :)) Legalább Máté is büszke lehet rám, harmadik köööönyv ^^ Ez majd szeptember 4-én fog csak kiderülni, mert akkor lesz az úgynevezett Orientation Day, amikor megtudjuk ki milyen csoportba került és mikor lesznek az órák. Ami azt illeti nagyon nagyon kíváncsi vagyok - remélem nem valami borzalmas időpontban kell járnom órára, hanem ha nagyon szerencsém van akkor kikaphatok egy délelőtt tíz körüli időpontot O.O Meg hát fogalmam sincs igazából, hány fős csoportok lesznek meg ilyenek, na meg hogy milyenek lesznek a többiek... A Shida-ban az a jó, hogy nagyon nemzetközi, mindig nyüzsgés van, mindenhol külföldi fiatalok rohangásznak, úgy érzem nagyon nekem való lesz:))

Suli után elkavarodtam az Immigration Office-ba, vagyis a bevándorlási hivatalba igényelni ARC kártyát, meg egy számot ami szükséges, hogy számlát nyithassak, de hát elég káosz volt. Várakozás, elrohanni közben nyomtatni, fénymásolni, ezernyi papír, aztán miután finally végeztem és vettem magamnak kaját is persze, hogy eltévedtem -.- Térkép meg nem volt nálam kivételesen, de szerencsére megkérdeztem valakit aki útbaigazított az MRT-hoz, onnan meg már nincs nagy baj: Szívesebben mentem volna busszal, de nem tudom onnan jön-e ide hozzánk, a telefonomon lévő Bus Tracker alkalmazás meg internettel működik - az meg persze nekem nincs, csak otthon - elég nagy próbléma:/ Sürgősen be kell szereznem egy itteni telefonszámot vagy regisztrálni az ittenit.. Ma a suliban meg is próbálkoztam ezzel, kaphattam volna ingyen sim kártyát, de a nő azt mondta, hogy mivel nem vagyok még 20 éves, valami kormányrendelet miatt nem kaphatok... :| Kérdeztem hogy és ha fizetek érte? De azt mondta akkor sem:/ Nagyon remélem hogy máshol nem lesz ilyen probléma, mert elég ijesztő érzés néha amikor pl. Katával megbeszéljük, hogy találkozunk valahol, de nem teljesen pontosan, és nincsen SEMMI módja, hogy ilyenkor elérjük egymást.. Crazy.

Délután a fáradalmak levezetésére találkoztam Katával, hogy elmenjünk Shilin-be, esetleg megnézni a Night Market-et (amit még nem találtunk mikor odaértünk mert full világos is volt és nem is emlékeztem hol van pontosan, így sétálgattunk össze-vissza egy pár órát), meg megkeresni végre az írószerboltot, amiről Máté mesélt, hogy vehessünk sulihoz cuccokat -már épp ideje volt egyébként is. Persze magunktól ezt sem sikerült megtalálni, de megkérdeztünk két aranyos talán 14 év körüli lányt, akik elvittek minket oda (persze hogy kb. egy sarokkal hamarabb kanyarodtunk le amikor kerestük korábban..) Először furcsa volt mert beléptünk - egy könyvesboltba. Felmentünk egy emeletet és még mindig, de amikor a harmadikra értünk, na azt az érzést nehéz  lenne leírni, egyszerre szívroham és ájulás, hihetetlen tobzódás, mintha a mennyországba kerültünk volna. Konrkéten MINDEN volt, hiehtetlen sok féle mindenből, és nagyon olcsón. A kosaram elég hamar olyan nehéz lett hogy a hátam megfájdult belőle. Bár így is sokkal több mindent tudtam volna venni. Ezért az adagért fizettem 874 NTD-t ami kicsit több, mint 6000 forint, de nagyon-nagyon megérte. Olyan jó érzés hogy végre van minden - sok sok színes papír meg füzet meg notesz meg tollak meg kiemelő, úúúú ^^ A végére minden esetre annyira kifáradtunk, hogy a Night Market meglátogatását inkább máskorra halasztottuk. Vettem enni a szokásos egg pancake angol névre hallgató csodából, Kata meg a neki kijáró Bubble Tea-t, leültünk szépen pihiként elfogyasztani aztán hazazötyögtünk a metrón:)
(A képek között egy kis érdekesség: amikor délután sétáltam Kata egyeteme, az NTU vagyis Taida felé, ez a látvány fogadott az utcán, ott feküdt pórázon, röfögve.. persze hogy Taipeiben még ez is előrfordulhat. És bár itt nem látszik, de hatalmas volt! :D)