Kezdjük ott, hogy nagyon ügyesen leszálltam a megfelelő metrómegállónál, elővettem szépen és kihajtogattam a térképemet, és elindultam a teljesen rossz irányba. Igazából bőven sétálgattam volna még egy ideig, csak egy srác pont leállított beszélgetni, és amikor a végén megkérdeztem tőle, hogy ugyan egyébként jó felé megyek-e felvilágosított, hogy épp az ellenkező irányba tartok. Miután elmagyarázta merre kell mennem azt hittem már nem lehet gond, hiszen könyörgöm, ki az az idióta akinek nem tűnik fel egy IKEA? Hát, azt kell hogy mondjam, hogy akármilyen nagy is, itt Taipeiben igenis sikerült úgy eldugniuk, hogy egy jó 20 perc keresgélés után lett csak meg. Ugyanis nem olyan hatalmas nagy önálló kék épületről van szó, mint otthon, hanem egy Momo nevű iszonyatosan nagy bevásárlóközpont szerűségben van benne, minden esetre úgy hogy ha nem a megfelelő bejáraton mész le csak valami hihetetlen mázli folytán akadhatsz bele.. Nekem elsőre ráadásul a kijáratot sikerült megtalálnom, úgyhogy visszafelé mentem végig mindenen, de ez most igazából lényegtelen. Annyira jó érzés volt belépni, tényleg minden teljesen olyan mint otthon - persze néhány kínai felirattól eltekintve. De nem olyan erőteljesen vannak jelen, mint mindenhol máshol, viszont a megszokott betűtípussal kiírt svéd nevek, és az árak, az elrendezések és a már jól ismert tárgyak.. amúgy is imádom ezt a helyet, na de így:) Jó szokásom szerint a nappali részre érve azonnal lehuppantam a kedvenc fajta fotelembe, és vicces volt mert észrevettem hogy nem messze tőlem egy szintén külföldi férfi ül egy hasonlóban mint én. Ahogy összenéztünk komolyan olyan érzésem volt, hogy ő is csak a mindenhol ugyanolyan IKEA-érzés miatt üldögél ott kényelmesen. Kivételesen sikerült nem ezernyi cuccal hazajönni, mindössze a tervezett törölközőt vettem meg (nagyon tuti türkizkék színe van, bár kicsit drága volt de máshol nem nagyon láttam törölközőt eddig, szóval sajna muszáj volt), meg egy párnát ^^ Van párnám, de olyan keményebbik fajta, nekem meg igenis kell a belesüppedős pihepuha fajta. Mondjuk eléggé nagy volt a kísértés, hogy vegyek egy plüss epret *-* Csak aztán úgyse tudnám hazavinni és nem lenne szívem itthagyni, szóval inkább otthagytam szegénykéket:(
Hazafelé még beugrottam a szupermarketbe, mert Calvin valami olyasmit említett, hogy holnap tájfun lesz vagy legalábbis hatalmas vihar, szóval lehet inkább begubózom a szobámba tanulni, ahhoz meg gondoltam jól jön valami kis hami is. Végül mondjuk csak müzlit vettem - alig lehet kapni, az is mind sima corflakes vagy ilyen csokis dolog, de gyümölcsös müzli csak egy-kettő van, az is elég drágán. De úgy voltam vele hogy már nagyon hiányzik a müzli reggelire szóval muszáj lesz! Vettem hozzá ilyen kesudiós tejet (normál tej itt nemigazán van vagy ha van is horror árakon)... Hát, ami azt illeti nem olyan rossz, csak hozzá kell majd szokni. Egy kicsi íze van csak, állagra sűrűbb mint a tej, színre meg ilyen szürkésbarna. Baromi furán néz ki a müzlivel, amiből megjegyzem a gyümölcsöt persze kispórolták, szóval ennyit erről.. Gondolkoztam rajta, hogy lefotózzam-e de úgy gondoltam inkább megkímélem a nagyközönséget ettől a csodától :D Amit még vettem az egy ilyen Milk Bread névre hallgató péksüti a Family Markt-ban - lehet ott kapni ilyesmiket, egyesével csomagolva, olyan 22-25 NTD körül, és ami azt illeti nagyon finomak :) Múltkor valami Bread with raisins and milk nevű akármit ettem, de az is nagyon jó volt:) Mondjuk Máténak igaza volt, olyan normális kenyér tényleg nincs, rengeteg pékség van a városban, de csak ilyen édes dolgokat lehet kapni, sósat még nem láttam sehol:/ Kenyér-kenyér csak szeletelt van, zacskózva, de az is édes:D
Ohh egyébként még délelőtt elsétáltam az egyetemig, gondoltam megnézem úgy milyen távolságra van, meg legalább ismerkedek a környékkel egy kicsit:) Nagyjából egy óra volt, bár bementem közben ide-oda, meg megálltam venni egy ilyen naagy jeges gyümölcsteát. Igazéból ezek nélkül egyszerűen nem lehet kibírni ezt a meleget, de legalább van valami jó kifogás hogy lehessen venni:)
No comments:
Post a Comment