Gym time and Bambi

Végre végre végre sikerült eljutnom kondiba! O.O Nem tudom elmondani mennyire istentelenül jó érzés és mennyire hiányzott! A múltkor amikor lementem este futni, az is jól esett, de hát ez teljesen más! Már egy jó ideje gondolkoztam rajta, hogy meg kéne keresni a Shida kondiját, mert hát azért mégis, és Máté azt mondta, hogy elég jó, csak fogalmam se volt hogy nézzek utána... aztán leesett: Orsi shidas, ráadásul sportberkekben mozog, ő biztos voltam benne, hogy tudja hogy működnek itt a dolog és természetesen igazam volt - azonnal segített, elmondta melyik épületben van pontosan, mennyi a bérlet, mi hogy megy. Tegnap így egész napos tanulás után szépen össze is pakoltam a cuccom és elindultam kondiba, megtaláltam elsőre az épületet, meg is tudtam venni a bérletet, minden úgy ment ahogy kellett:) Ráadásul rögtön három hónapos bérletet vettem, mert egy hónapra 500 NTD lett volna, a három hónapos pedig 1200 NTD, szóval úgy gondoltam sokkal jobban megéri:) Gondolkoztam rajta, hogy lehet egy hónapos kéne csak először, hogy megnézzem milyen meg hogy lesz időm, de hát könyörgöm... ott van a sulitól 5 perc sétára, nincs az az isten, hogy akár Team Max edzéseken felül is legalább hetente párszor órák után ne járjak le edzeni.. Jó lesz az a három hónapos bérlet. Mondjuk amikor lementem úgy néztek rám mint egy alienre kb, csak ázsiai srácok voltak lent (jó, meg egy fehér, majd egy másik fehér srác), és a helyzet leírására a "nem látott még fehér embert" kifejezés azt hiszem elég találó lenne. A nem látott még fehér súlyzózó lányt a kondiban meg még találóbb:D De nem volt vészes, mert nem voltak sokan, szóval egy kis futás bemelegítésnek aztán kar+váll (sárkányhajó mellett úgyis szükség lesz rá) edzés, és máris sokkal de sokkal jobban éreztem magam. Vicces volt, mert bár elfáradtam, és úgy éreztem az izmaimat rendesen, mégis olyan hihetetlenül felpörögtem! Hát igen, mire nem jó a sport, felszabadít egy rakat hormont, adrenalint, csak kár hogy már este volt és nem mentem sehová csak haza.. Minden esetre határozottan pozitív élmény volt (bele is került a memory jar-ba rögtön amint hazaértem;) ), mentem persze jó hiperaktív kislány módjára ma délután is ^^ Ráadásul most a végére kiürült a terem és teljesen egyedül voltam, szóval tudtam csinálni képeket is. Maga a terem egyébként nem olyan modern, mint a BME kondi volt, cardio gépekből elég nagy hiányosságok vannak -van összvissz két futópad és hello-, de amúgy elég sok gép van, jó pár olyan ami otthon nem is volt, szóval elleszek itt bőven:) Kicsit fura, hogy a tárcsák nem ilyen szép újak, hanem nagyon oldschool kicsit szinte rozsdás vas az összes, de hát megvan ennek is a hangulata:D Mondjuk érdekes, mert a súlyzókon és tárcsákon teljesen random, hogy kg vagy lbs van, ezért oda kell figyelni, hogy mit ragad meg az ember, meg utánaszámolni, hogy na most ez akkor hogy is van? Meg kell szokni, de ez legyen a legnagyobb probléma:)

MA kondi utánra megbeszéltem Orsival, hogy összefutunk, mondta, hogy találkozzunk a tornászok terme előtt, ha már amúgy is szakad kint az eső, és különben is mutatni akar valamit. Végül nem ott találkoztunk, de amíg vártam rá (hangulatközvetítő a képek között: nyitott ajtón keresztül kilátás az atlétikapályára, lépcső előtt a cuki épp száradó szívecske mintás esernyőmmel) rájöttem, hogy mit akart mutatni:) Sajnos normális képet nem tudtam csinálni róla, de az egyiken rájöttem hogy picit látszik... (Piros nyíl mutat a lényegre!) Szóval ültem a folyosón és bámultam befelé a terembe, néztem az egyik, gyakorlatokat végző lányt meg a gyűrűn himbálózó srácot, amikor feltűnt az óriási poszter a szemközti falon. Csak így néztem és néztem az arcot, és valahonnan olyan ismerős volt. És akkor rájöttem. Majd megláttam a nevet mellette: Berki Krisztián. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen dolog ennyire meg tud hatni de én komolyan majdnem elsírtam magam és annyira.. büszkének éreztem magam. Itt, otthonról tekintve a világ végén, Taiwanon, az egyetemem gimnasztika termében a mi sportolónk több méteres mása virít, az ő képét nézik a fiatalok edzés közben, ő az aki követendő példát jelent nekik nap mint nap amikor órákon keresztül keményen edzenek, hogy egyszer talán ők is ilyen eredményeket érhessenek el. Egy magyar bajnok képe. :')

Na mindegy aztán végül a Bo-Ai-ban találkoztunk Orsival, ami az MTC, vagyis a nyelviskola épülete, segítettem átvinni egy barátnőjétől pár cuccot egy másik helyre, mert a lány költözik el és elosztogatja a dolgokat amiket nem tud hazavinni, aztán elindultunk a Shida Night Market irányába, mert mondtam Orsinak, hogy szükségem lenne papír-írószerből még pár dologra ami tanulás közben felmerült hogy kéne, és mondta hogy ott úgyis van egy, szóval akkor már megkértem hogy ugorjunk be gyorsan. Hát az újabb katarzis volt, ugyanolyan két emeletes tömör gyönyör, mint Shilin mellett - bár nem volt olyan hatalmas de hát így is oda voltam meg vissza. Minden esetre viszonylag gyorsan bedobáltam a kosaramba amiért jöttem, meg még pár "jaj tényleg ez is fog kelleni" dolgot is, aztán elindultunk keresni egy kávézót, mert vagy egy órája ásítoztam és ölni tudtam volna egy kávéért. Orsi mondta hogy tud a közelben egy helyet, ahol még sose volt de ami nagyon kis cukinak néz ki, szóval próbáljuk ki. Mit ne mondjak, tényleg iszonyatosan aranyos a hely, kezdjük a nevénél: Bambi. Mint a mesében Bambi, az egyik felén még bambis festés is volt:)) És az egész hely design-ja, a kis "névjegykártyája", az étlap, minden nagyon jól meg volt csinálva. Én rendeltem egy Honey Cinnamon Cappucino-t, Orsi meg nem is tudom milyen Waffle-t (Krisz ha olvasod!! :) ) vagyis gofrit, és bár az utóbbit kicsit sok idő múlva hozták csak ki, azt kell hogy mondjam, nem kellett csalódnunk. Cappucino-t rendelni veszélyes dolog, mert nagyon sok helyen sajnos elszúrják, és a hab a tetején összeesik és eltűnik ahogy szinte ránézel, ráadásul a hab gejl édes a kávé meg túl keserű, de ez valami álomszerű volt! A hab vastag, kemény, szép és tökéletes, a kávé is finom, nem keserű de nem is túl édes, tökéletesen lehetett érezni a méz és a fahéj ízét is.. Mennyei! A goffriról nem tudok nyilatkozni mert nem kóstoltam meg, de kinézetre határozottan rendben volt. Mondjuk furcsa volt, mert rászoktam hogy ilyen 30-40 NTD-ért kajálok, itt meg ez volt 150 NTD, de úgy döntöttem, hogy lévén hogy tegnap pl alig költöttem mert egész nap a szobában gubbasztva tanultam, egyszer belefér:) És a költségvetési határt így se érem el mára szóval pláne...:) Na mindegy, beszélgettünk ott pár órát és nagyon jó volt, ismét csak bebizonyosodott számomra, mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen remek magyarok vannak itt kint, és hogy ennyire segítenek, mellettem állnak és ilyen jól megértjük egymást:) Határozottan tökéletes lezárása volt a napnak úgy érzem! :) Éééés akkor jöjjenek a képek: