Pingxi Branch Rail Line - 平溪支線

Végre elérkeztünk az első szünethez, vége ugyanis az első három hónapos term-nek, ami egyúttal azt is jelenti, hogy végre van időnk jobban bejárni a környéket. Tegnap Martaval és a szintén portugál barátnőjével Jessicával hárman indultunk neki az úgynevezett Pingxi Branch Rail Line-nak. Ennek a lényege hogy néhány kisvároson keresztül gyönyörű, vízesésekkel teli hegyek között fut végig egy vasútvonal, és egy nagyjából 50 NTD értékű jeggyel bejárhatja az ember az egészet, és annyiszor szállhat le és vissza ahányszor akar. Nem olyan hosszú a vonal, nagyjából 6-7 megállója van, ezek közül is három nagyobb és érdekesebb van, mi ebből kettőt néztünk meg.

A Taipei Main Station állomásról indultunk, ugyanis ahhoz, hogy elérjük ezt a vonalat, először el kellett mennünk vonattal Ruifang-ig, majd ott egy kevés várakozás után át tudtunk szállni erre a vonatra. Kívülről is fel van díszítve, rózsákkal és mindenféle mintákkal, meglepően jól néz ki egyébként, bár engem az zavart kicsit, hogy a vonat belső elrendezése nem olyan mint egy normális vonaté, sokkal inkább hasonlít egy metrókocsihoz - a kocsi oldalai mentén vannak egymással szemben az ülések végig. Nagyjából egy óra lehetett amíg eljutottunk oda, bár az út szebbik része az valóban a Pingxi Line volt, gyönyörű helyeken vitt keresztül. Végül Shifen (十分) megállónál szálltunk le először, ahol kipróbáltuk a helyi csirke... hát.. olyasmi mint egy virsli, de valahogy mégsem, nem igazán tudnám leírni :D sajnos annyira nem volt finom mint amilyennek kinézett, de egyszer elment. Mondjuk rettentő bosszantó, az egész környéken kb csak ilyen sausage kapható mindenhol - amiről folyamatosan csak azt hallom, hogy kerülendő, mert ki tudja mi van benne.. úgyhogy persze végül a Family Martban kötöttünk ki amikor éhesek lettünk.. Nice!

Szóval egyébként amit tudni kell erről a környékről, az az, hogy a lámpásairól híres, ugyanis lehet venni ilyen hatalmas lampionokat, különböző színekben, aminek persze mindnek megvan a jelentése, írni rá, majd elereszteni az égbe. Így az összes ajándékbolt is tele van kisebb-nagyobb lampionokkal - de ettől függetlenül érdekes hely. Shifennek van egy úgynevezett Old Street-ja, ami lényegében egy kis utcácska, tele kis éttermekkel és ilyen ajándékboltokkal, középen pedig a lampionárusokkal. Ami még érdekes ott, az a vízesés - elmentünk megnézni, láttunk és néhány szépet, de ahhoz a helyhez ahonnan a legszebb a látvány a bejutáshoz fizetni kellett volna 80 NTD-t, amin mi kicsit felháborodtunk... Természeti kincs, nehogy már fizetni kelljen csak azért, hogy megnézzük... Szóval visszaindultunk, és továbbmentünk Pingxibe, ahol azonban nem igazán volt sok érdekes dolog.. Még egy old street, nagyjából ugyanazokkal a dolgokkal. Kezdett már egyébként is kicsit későbbre járni, és időben vissza akartunk érni, gondoltuk megyünk busszal, mert a vonatnál a csatlakozáskor lehet nagyon sokat kellett várni - aha, több, mint másfél órát vártunk a buszra... Mondjuk közben elfoglaltuk magunkat egy fél órára, mert rájöttünk, hogy itt is lehet lampiont ereszteni, szóval vettünk hárman egyet, egy fehéret - egyik oldalára a mi kívánságainkat írtuk, a másik oldalra pedig a barátaink nevét. A lampion lényege ugyanis hogy ráírod az álmaid és kívánságaid, hogy valóra váljanak, miután felereszted őket az égbe, mi pedig arra jutottunk, hogy az egyik legnagyobb vágyunk, hogy a barátaink álmai teljesüljenek és boldogok legyenek, így felírtuk az számunkra legfontosabb emberek nevét. :) Aztán feleresztettük az égbe. (Mondjuk kicsit megijedtünk, mert fújt a szél, és majdnem nekifújta egy háznak, de aztán sikerült megtalálnia az utat egyenesen fel a magasba.)