Tamsui

Hosszú idő után ismét jelentkezem :) Az elmúlt hetek csendjéért pedig elnézést kérek, de azt hiszem elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol az embernek el kell döntenie, hogy éli az életet, vagy megpróbál írni róla. Nos, én az előbbit választottam, főként hogy nem sok olyan dolog történik, ami annyira jellegzetesen taiwani, és olyan nagyon érdekes lehetne. Mostanában nem igazán volt idő a turistáskodásra, a suli és a barátok lefoglalták minden időmet. Viszont most így az első három hónapos szemeszter végéhez közeledve végre kicsit több időnk van, szóval most lesz is miről írnom.

Tegnap Martaval ellátogattunk a város északi részén található Tamsui-ba, aminek a fő jellegzetessége, hogy a folyóparton van, és gyönyörű. Továbbá rengeteg tradicionális taiwani dologgal találkozhat itt az ember - legnagyobb részt helyi ételekkel. Van egy utca, párhuzamosan a folyóparttal, ami végig kicsi ajándéküzletek és éttermek tömkelege gyakorlatilag. Hihetetlen kavalkád, rengeteg minden van, az ember nem győz nézelődni. Az egyetlen baj mindössze annyi, hogy a kajákból is annyi van, hogy hiába vannak tipikusan kis adagok, lehetetlen kipróbálni az összeset, vagy legalábbis hatalmas gyomor kellene hozzá. Azért persze kóstolgattunk, ami azt illeti tegnap kóstoltam az ittlétem eddigi mindent elsöprően legfinomabb taiwani ételét: pineapple shrimp ball, vagyis ananászos garnéla golyó. A garnéla maga egy ilyen tésztában van kisütve, és ananásszal illetve valamilyen sziruppal tálalva - nem tudom leírni, mennyire isteni. Megvettük, mindössze két lépést léptünk arrébb, és nem bírtunk vele tovább várni, és az utca kellős közepén hüledeztünk hogy úristen ez mennyire jó. Próbáltunk még tökkel és mogyoróval töltött leveles tésztából készült sütit is, ami szintén finom volt, de hát azt a garnélát nem múlhatja felül semmi. Egyébként rengeteg a tengeri herkentyű, bár a legtöbb elég bizarrul, néha már szó szerint ijesztően néz ki, szóval annyira nem voltunk azért bátrak, haha. Miután szépen degeszre ettük magunkat visszasétáltunk a folyóhoz, és a part mentén indultunk tovább és Fisherman's Wharf irányába. Ott akartuk megnézni a naplementét, csak akadt egy kis probléma, mert sétáltunk, sétáltunk, de csak nem találtuk sehol. Kicsit kétségbeestünk, mert láttuk az egyet (már nem tudtunk a folyóparton se menni ráadásul), ami lélegzetelállítóan gyönyörű volt, folyamatosan változó színek, rózsaszín, lila, vörös, bámulatos! Már azon is gondolkoztunk hogy visszafordulunk, amikor inkább megkérdeztünk egy közeli pékségben dolgozó embert, hogy merre van, aki szerencsére útbaigazított - mint kiderült teljesen jó irányba haladtunk, csak még messzebb volt, mint gondoltuk. Úgyhogy nekiálltunk szinte loholni, csak baromi sok cuccunk volt, ami kicsit megnehezítette a dolgot, ráadásul nem teljesen volt egyértelmű, merre lehet átvágni, szóval a végén pont lekéstük:/ De azért szép volt így is, és nagyon kellemes volt csak ott üldögélni a sziklákon, nézni a folyót, hallgatni a hullámok moraját és beszélgetni :) Mondjuk furcsa volt nagyon, mert még csak fél 6 volt, de már sötét, és teljesen olyan érzésünk volt, mintha már legalább este kilenc lenne. Végül aztán olyan 7 körülre keveredtünk haza Marta-ékhoz, ez már a kevésbé izgalmas része a történetnek. De az egész napos mászkálás után olyan jó volt csak szépen bekucorodni a kanapéra egy meleg kakaóval és Oroszlánkirályt nézni. Tökéletes péntek este volt azt hiszem:)
Na de a képek szokás szerint ismét beszédesebbek mint én, szóval: