Amikor odaértünk az állatkerthez, ahonnan a gondola indul fel Maokongba megláttuk a kiírást, hogy vihar miatt (egy csepp eső nem esett és szél se volt kivételesen) a gondola nem üzemel. Tipikus! Szerencsére legutóbb egy 15 perces értetlenkedés után megtaláltuk már a Maokongba menő busz megállóját, és bár akkor nem gondoltuk, hogy ez még nekünk is jól jöhet, matricával megjelöltük, szóval ezúttal szerencsére gyorsabban ment a dolog. Ahogy legutóbb is, a tábla most is azt mutatta, hogy a busz fél óra múlva jön csak, de úgy voltunk vele, hogy nem érdekel, csakazértis megvárjuk, még egyszer aztán vissza nem fordulunk.
Persze a buszról sikerült véletlenül két megállóval hamarabb leszállni, de szerencsére csak egy 10 perc séta volt, és felértünk az eredeti célhoz. Na igen, ott viszont meg kellett találni, hogy pontosan honnan is indul az ösvény, ami elvisz a kiszemelt vízeséshez. Elszenvedtünk ezzel is egy ideig, mire sikerült kideríteni az út pontos nevét és megtalálni a térképen, akkor a három lehetséges irány közül nem sikerült beazonosítani először hogy merre is kéne menni - de egy nagyjából fél óra múlva már úton voltunk a dzsungel-szerű erdőn keresztül a vízesés felé.
Rengeteg iszonyatosan fura bogarat láttunk, illetve csigákat és békákat mindenhol, illetve a fákon rejtőzködtek valami rettentő furcsa másik bogarak is, amiket látni nem láttunk, de a hangjuk olyan volt, mint valami elektromos fűrészé. Minden esetre végül sikeresen megérkeztünk a vízeséshez, amiről azt kell tudni, hogy a mögötte lévő sziklafalba faragva van egy kis templom - bámulatos a kilátás belülről! Ezen felül úgy esik a víz, hogy be lehet menni egészen a vízesés mögé - én ezt mondjuk kihagytam, túlságosan féltettem a fényképezőgépet, nehogy vizes legyen.
No comments:
Post a Comment