So typical! (Sun Yat-Sen Memorial Hall)

Már hetek óta terveztük Martaval, hogy felmegyünk ismét Maokongba, és ezúttal megnézzük a vízeséshez vezető kiránduló útvonalat is. Tegnap végre mindketten rá is értünk, a nap is kisütött végre (bár ez több, mint harminc fokos, párás tikkasztó hőséget jelentett), szóval miután végeztem a suliban nekiindultunk.

A Maokong Gondola viszont persze, hogy zárva volt... Gondoltuk nem baj, van busz ami felvisz, szóval nem probléma, megoldjuk. Na igen, az egyetlen aprócska probléma az volt, hogy nem tudtuk melyik irányba megy a nekünk kellő busz, illetve hogy az ott lévő nagyjából öt megálló közül, vajon melyik kell nekünk. Oh, és természetesen mint kiderült a megállót San Xuan Temple-nek hívják, semmi Maokong a nevében, szóval persze hogy egy 15 perc alatt se találtuk meg.. :D Végül bementünk a Visitor Center-be, ahol adtak egy matricát, mintha teljesen retardáltak lennénk, kínaiul ráírva hogy kérlek segíts, ide meg ide akarok menni, és alatta a busz meg a megálló neve. Aham, de a megállót ahol fel kéne szállnunk még mindig nem nagyon találtuk meg, beletelt egy újabb öt percbe, ahol aztán megláttuk a táblán, hogy 28 percet kéne várnunk még a buszra. Nos, ekkor döntöttünk úgy, hogy ezt akkor most inkább elnapoljuk, és megyünk valahova máshova. (Megeshet, hogy a matricát felragasztottuk a busz táblájára és vandálkodtunk egy kicsit odaírva mellé hogy 加油！azoknak akik ugyanúgy nem találnák, hogy merre is kéne menni, hopsz.)

A választás végül a város szívében rejlő Sun Yat-Sen Memorial Hall-ra esett, mert olvastam, hogy van ott egy tó, a partján egy kávézó és rettentő hangulatos, és mindig meg akartam nézni, de valahogy sose jutottam el odáig. Szerencsére metróval rettentő gyorsan ott is voltunk, és bár maga a Memorial Hall tényleg semmi különös (kinézetre legalábbis, nem mentünk be megnézni, hogy belül mi is van pontosan), a tó viszont valóban gyönyörű. Teknősök úszkálnak a vízben, és madarak röpködnek mindenhol, a tó partja rengeteg fával, sok-sok pálmafával övezett, így a tikkasztó melegben is megpihenhet az ember a hűs árnyékban, mindenhol padok, idősek, gyerekek, fiatalok, mindenki csak élvezi a hely nyugalmát. Szépen körbesétáltunk a tó körül, aztán a parthoz legközelebbi részen letelepedtünk a kávézó egyik asztalához, és ha már ennyire meleg volt, kávé helyett fagyi mellett döntöttünk. Nem tölcsérben, hanem ilyen édes tálkában, megosztottunk két hatalmas gombócot, az egyik Strawberry Cheesecake (Epres sajttorta), a másik pedig Golden Gate Caramal Swirl névre hallgatott, és nem viccelek amikor azt mondom, hogy ez volt az eddigi legjobb fagyi, ami Taipeiben kóstoltam! Hihetetlenül krémes volt és érződött rajta, hogy nem csak színezék és mesterséges ízesítő, hanem valóban látott gyümölcsöt, tejet, és úgy egyáltalán, igazi természetes hozzávalókat. Tökéletes választás volt!