Ez a hétvége mondjuk kivétel volt. Nem tudom mi az isten üthetett ezekbe az emberekbe, de egy csoport a sárkányhajó ellen tüntetett Bitannál, szóval nem tudtunk odamenni edzeni. Wtf? Szóval ahelyett, hogy 08:45kor kezdhettünk volna evezni a szép új evezőinkkel a csodálatos Bitannál, mehettünk reggel 06:30-ra Dazhi-be, ami természetesen jó messze van, jó nehezen megközelíthető, és az első reggel hatkor induló metrót mindenképpen el kell csípni, hogy odaérjen az ember edzésre... Yaay! Na mindegy.
Szóval az új edzéshelyszín Dazhi. Bitannal ellentétben bent van a városban, kicsit az északabbi részén, ennek köszönhetően a környezet koránt sem olyan ámulatba ejtő, mint Bitannál. A víz sokkal koszosabb (bár sokkal jobb, mint amire vártam, a tavalyiak a vízen úszkáló döglött patkányokkal meg hasonlókkal ijesztgettek...), nem használhatjuk a saját evezőinket, és kötelezően mentőmellényt kell hordani, ami eléggé zavaró edzés közben, folyamatosan útban van.
Érdekes, mert a Shida-sok közül mindenki jobban szereti Dazhit, és panaszkodnak Bitan miatt, mondván ott kisebb a hajó, nekünk viszont, az az "otthonunk", ott edzünk egész évben, az a hely amit megszoktunk és szeretünk, így Dazhi érződik furcsának, idegennek. Máté mondta pont, amit én is éreztem, hogy ez annyira furcsa, hogy a technikánk amit olyan keményen és apró részletekig finomítva betanultunk és gyakoroltunk hétvégenként teljesen eltűnik, és marad az, ami reflex-szerűen berögzült.
A hajó is sokkal másabb. Ugyan nagyobb, a jobb és bal oldali emberek között van egy elválasztó rész, illetve mindenkinek van lábtámasza az evező-oldalán, de ugyanakkor sokkal nehezebb is. Valamint Bitannál mélyebben ülünk a hajóban, itt viszont nagyjából egy szintben van ahol ülünk, a hajó széle, és a víz szint (ha nehéz a hajó, de mivel a fiúkkal evezek, ezért a miénk általában az :D ) Az egyetlen dolog ami tetszik ezekben a hajókban, az a kinézetük, ugyanis tényleg meg vannak csinálva, hogy úgy nézzenek ki, mint egy-egy sárkány. Az oldalsó festés szépen kidolgozott, és a hajó orrán ott van a sárkányfej, amely nyitott szájjal várja hogy a "Flag-catcher" azaz zászlókapó megragadja a célvonalnál a zászlót, majd a sárkány szájába visszahelyezze. Be kell vallani, azért tényleg ad egy hangulatot a dolognak.
Mondjuk az edzések maguk még kicsit zavarosak ott. Hétköznap amikor ott vagyunk, nem is tudunk saját csapatainkkal edzeni (Női - Férfi - Vegyes), mert csak két hajónk van. Így végül általában van egy lány hajó, valamint egy a vegyes csapatból néhány lánnyal kiegészített fiú hajó. Mondjuk tény, hogy regisztrációs problémák miatt Dazhi-ben a nagy hajókkal nem is tud indulni minden csapatunk, csak a lányok (akik általában nyernek itt, szóval nekik fenntartottak egy helyet, míg mi kicsúsztunk az időből), de azért az időzítés miatt akkor is jobb lenne a sajátjainkkal összeszokni. Hétvégén meg most amikor oda kellett mennünk a vegyes csapattal mi mentünk elsőnek 06:30-ra, szóval volt külön hajónk, de mivel az edző is a mi csapatunkban van és velünk evezett, így nem volt, aki irányítson, szóval kicsit nehézkesen zajlott az edzés. Nem tudom, annyira valahogy nem tetszenek ezek az edzésen, csak egy óránk van a vizen, és olyan érzésem van, hogy szinte nem is csinálunk semmit, főleg hogy mivel mindig van valaki, akinek korábban el kell mennie, félidőben vissza a dokkhoz, megvárni amíg kiszállnak, átrendezni a hajót, elvesz egy csomó időt...:/ Remélem idővel sikerül belelendülnünk a Dazhi-nél való edzésekbe is, és helyreállnak a dolgok.
Addig is pedig már tűkön ülve várom, hogy hétvége legyen, és mehessünk Bitanhoz edzeni. Ha lesz hely a hajóban, talán megkérem Kazut, hogy evezhessek a lányokkal is, már igazán rám férne egy olyan igazán nagyon kifáradós, másnap hátfájós izomlázas, hajtós edzés - a mi helyünkön, a mi hajónkban, a mi evezőinkkel!
P h o t o s t a k e n b y : S e r g i o P a l m a
U.i.: ne keressetek a képeken, nem látszom egyiken sem :D
No comments:
Post a Comment