Pingxi Branch Rail Line - 平溪支線

Végre elérkeztünk az első szünethez, vége ugyanis az első három hónapos term-nek, ami egyúttal azt is jelenti, hogy végre van időnk jobban bejárni a környéket. Tegnap Martaval és a szintén portugál barátnőjével Jessicával hárman indultunk neki az úgynevezett Pingxi Branch Rail Line-nak. Ennek a lényege hogy néhány kisvároson keresztül gyönyörű, vízesésekkel teli hegyek között fut végig egy vasútvonal, és egy nagyjából 50 NTD értékű jeggyel bejárhatja az ember az egészet, és annyiszor szállhat le és vissza ahányszor akar. Nem olyan hosszú a vonal, nagyjából 6-7 megállója van, ezek közül is három nagyobb és érdekesebb van, mi ebből kettőt néztünk meg.

A Taipei Main Station állomásról indultunk, ugyanis ahhoz, hogy elérjük ezt a vonalat, először el kellett mennünk vonattal Ruifang-ig, majd ott egy kevés várakozás után át tudtunk szállni erre a vonatra. Kívülről is fel van díszítve, rózsákkal és mindenféle mintákkal, meglepően jól néz ki egyébként, bár engem az zavart kicsit, hogy a vonat belső elrendezése nem olyan mint egy normális vonaté, sokkal inkább hasonlít egy metrókocsihoz - a kocsi oldalai mentén vannak egymással szemben az ülések végig. Nagyjából egy óra lehetett amíg eljutottunk oda, bár az út szebbik része az valóban a Pingxi Line volt, gyönyörű helyeken vitt keresztül. Végül Shifen (十分) megállónál szálltunk le először, ahol kipróbáltuk a helyi csirke... hát.. olyasmi mint egy virsli, de valahogy mégsem, nem igazán tudnám leírni :D sajnos annyira nem volt finom mint amilyennek kinézett, de egyszer elment. Mondjuk rettentő bosszantó, az egész környéken kb csak ilyen sausage kapható mindenhol - amiről folyamatosan csak azt hallom, hogy kerülendő, mert ki tudja mi van benne.. úgyhogy persze végül a Family Martban kötöttünk ki amikor éhesek lettünk.. Nice!

Szóval egyébként amit tudni kell erről a környékről, az az, hogy a lámpásairól híres, ugyanis lehet venni ilyen hatalmas lampionokat, különböző színekben, aminek persze mindnek megvan a jelentése, írni rá, majd elereszteni az égbe. Így az összes ajándékbolt is tele van kisebb-nagyobb lampionokkal - de ettől függetlenül érdekes hely. Shifennek van egy úgynevezett Old Street-ja, ami lényegében egy kis utcácska, tele kis éttermekkel és ilyen ajándékboltokkal, középen pedig a lampionárusokkal. Ami még érdekes ott, az a vízesés - elmentünk megnézni, láttunk és néhány szépet, de ahhoz a helyhez ahonnan a legszebb a látvány a bejutáshoz fizetni kellett volna 80 NTD-t, amin mi kicsit felháborodtunk... Természeti kincs, nehogy már fizetni kelljen csak azért, hogy megnézzük... Szóval visszaindultunk, és továbbmentünk Pingxibe, ahol azonban nem igazán volt sok érdekes dolog.. Még egy old street, nagyjából ugyanazokkal a dolgokkal. Kezdett már egyébként is kicsit későbbre járni, és időben vissza akartunk érni, gondoltuk megyünk busszal, mert a vonatnál a csatlakozáskor lehet nagyon sokat kellett várni - aha, több, mint másfél órát vártunk a buszra... Mondjuk közben elfoglaltuk magunkat egy fél órára, mert rájöttünk, hogy itt is lehet lampiont ereszteni, szóval vettünk hárman egyet, egy fehéret - egyik oldalára a mi kívánságainkat írtuk, a másik oldalra pedig a barátaink nevét. A lampion lényege ugyanis hogy ráírod az álmaid és kívánságaid, hogy valóra váljanak, miután felereszted őket az égbe, mi pedig arra jutottunk, hogy az egyik legnagyobb vágyunk, hogy a barátaink álmai teljesüljenek és boldogok legyenek, így felírtuk az számunkra legfontosabb emberek nevét. :) Aztán feleresztettük az égbe. (Mondjuk kicsit megijedtünk, mert fújt a szél, és majdnem nekifújta egy háznak, de aztán sikerült megtalálnia az utat egyenesen fel a magasba.)

Tamsui

Hosszú idő után ismét jelentkezem :) Az elmúlt hetek csendjéért pedig elnézést kérek, de azt hiszem elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol az embernek el kell döntenie, hogy éli az életet, vagy megpróbál írni róla. Nos, én az előbbit választottam, főként hogy nem sok olyan dolog történik, ami annyira jellegzetesen taiwani, és olyan nagyon érdekes lehetne. Mostanában nem igazán volt idő a turistáskodásra, a suli és a barátok lefoglalták minden időmet. Viszont most így az első három hónapos szemeszter végéhez közeledve végre kicsit több időnk van, szóval most lesz is miről írnom.

Tegnap Martaval ellátogattunk a város északi részén található Tamsui-ba, aminek a fő jellegzetessége, hogy a folyóparton van, és gyönyörű. Továbbá rengeteg tradicionális taiwani dologgal találkozhat itt az ember - legnagyobb részt helyi ételekkel. Van egy utca, párhuzamosan a folyóparttal, ami végig kicsi ajándéküzletek és éttermek tömkelege gyakorlatilag. Hihetetlen kavalkád, rengeteg minden van, az ember nem győz nézelődni. Az egyetlen baj mindössze annyi, hogy a kajákból is annyi van, hogy hiába vannak tipikusan kis adagok, lehetetlen kipróbálni az összeset, vagy legalábbis hatalmas gyomor kellene hozzá. Azért persze kóstolgattunk, ami azt illeti tegnap kóstoltam az ittlétem eddigi mindent elsöprően legfinomabb taiwani ételét: pineapple shrimp ball, vagyis ananászos garnéla golyó. A garnéla maga egy ilyen tésztában van kisütve, és ananásszal illetve valamilyen sziruppal tálalva - nem tudom leírni, mennyire isteni. Megvettük, mindössze két lépést léptünk arrébb, és nem bírtunk vele tovább várni, és az utca kellős közepén hüledeztünk hogy úristen ez mennyire jó. Próbáltunk még tökkel és mogyoróval töltött leveles tésztából készült sütit is, ami szintén finom volt, de hát azt a garnélát nem múlhatja felül semmi. Egyébként rengeteg a tengeri herkentyű, bár a legtöbb elég bizarrul, néha már szó szerint ijesztően néz ki, szóval annyira nem voltunk azért bátrak, haha. Miután szépen degeszre ettük magunkat visszasétáltunk a folyóhoz, és a part mentén indultunk tovább és Fisherman's Wharf irányába. Ott akartuk megnézni a naplementét, csak akadt egy kis probléma, mert sétáltunk, sétáltunk, de csak nem találtuk sehol. Kicsit kétségbeestünk, mert láttuk az egyet (már nem tudtunk a folyóparton se menni ráadásul), ami lélegzetelállítóan gyönyörű volt, folyamatosan változó színek, rózsaszín, lila, vörös, bámulatos! Már azon is gondolkoztunk hogy visszafordulunk, amikor inkább megkérdeztünk egy közeli pékségben dolgozó embert, hogy merre van, aki szerencsére útbaigazított - mint kiderült teljesen jó irányba haladtunk, csak még messzebb volt, mint gondoltuk. Úgyhogy nekiálltunk szinte loholni, csak baromi sok cuccunk volt, ami kicsit megnehezítette a dolgot, ráadásul nem teljesen volt egyértelmű, merre lehet átvágni, szóval a végén pont lekéstük:/ De azért szép volt így is, és nagyon kellemes volt csak ott üldögélni a sziklákon, nézni a folyót, hallgatni a hullámok moraját és beszélgetni :) Mondjuk furcsa volt nagyon, mert még csak fél 6 volt, de már sötét, és teljesen olyan érzésünk volt, mintha már legalább este kilenc lenne. Végül aztán olyan 7 körülre keveredtünk haza Marta-ékhoz, ez már a kevésbé izgalmas része a történetnek. De az egész napos mászkálás után olyan jó volt csak szépen bekucorodni a kanapéra egy meleg kakaóval és Oroszlánkirályt nézni. Tökéletes péntek este volt azt hiszem:)
Na de a képek szokás szerint ismét beszédesebbek mint én, szóval: