Yoghurt Art and Welcome Party

Áááá, annyira hihetetlenül jó kedvem van! Igazából fáradtnak kellene lennem, de valahogy még így este 9kor is tele vagyok energiával! Az elmúlt két nap annyira jó volt! Kicsit olyan, hogy annyira különösen nem történt semmi, meg nem voltak izgalmasak a programok, de valahogy mégis hihetetlenül jól éreztem és érzem magam.

Tegnap miután végeztem suli után az edzéssel átbicikliztem Kata sulijához, mert megbeszéltük, hogy császkálunk Gongguan-nál aztán elnézünk a Sogoba legeltetni a szemünket a drágábbnál drágább világmárkák egyedülálló kreációin - és pontosan a terv szerint így is tettük. A night market-os rész valahogy nem olyan volt szerintem mint vártuk, bár valószínűleg vagy azért mert igazából nem is sikerült megtalálni, vagy azért mert még túlságosan korán volt... De azért elnézelődtünk a sok kicsi kajálda között. Meg vicces, mert csak azon a környéken van szerintem legalább 10 Nike/Adidas/Puma/stb bolt, csak úgy sorakoznak egymás mellett... Találtunk egy outletet is, megfontolandó, mert tényleg jó áron vannak a dolgok, ha bármi kelleni fog most már legalább tudom hova kell menni :) Na de ami a lényeg, amit írni szeretnék az igazából még azelőtt volt, hogy elértük volna ezt a részt - megpillantottam ugyanis a helyet, amiről pont pár napja írtam Katának hogy meg kell keresnünk, mert ki akarom próbálni: Yoghurt Art!

Ez ilyen frozen yoghurt hely, biztos mindenki hallott már róla, mert otthon is kezd egyre elterjedtebb lenni. Még otthon ki is próbáltam, és nagyon ízlett, szóval úgy voltam vele, hogy ha már van itt kint is, mindenképpen meg szeretném nézni. Teljesen véletlenül láttam meg, de milyen jó, hogy sikerült Katát berángatnom! Ráadásul mivel a sulijánál van, a diákjával kaptam 10% kedvezményt is :P Volt legalább 10 féle yoghurt ami közül lehetett választani, ilyen önkiszolgáó módon - magunknak kell nyomi bele, aztán a toppingokat is mi pakoltuk rá. Rendkívül "egészséges" módon raktam rá Oreo-t, valami csokis dolgot, mandulát, és issssteni lett! Oh és mindezt Classic Peanut alapra O_O So good!

A mai nap érdekessége pedig az ösztöndíjasok számára szervezett orientation és welcome party volt a Shih Shin (Shi Xin) University campusán - ami ezúttal az összes diák számára szólt, akik idén megkapták - persze közülük is azoknak, akiknek volt kedve hozzá, jelentkeztek és eljöttek. Ami közel sem jelent mindenkit, de így is többszázan voltunk. A sulitól vittek minket két busszal, egészen a másik egyetemig, határozottan kényelmes volt így az biztos. Ott aztán betereltek minket egy előadóba, és mindenki kapott egy nyakbaakasztós kártyát amit viselni kellett - ezen rajta volt az országunk zászlaja és hogy melyik egyetemhez tartozunk. Így legalább -a zászlók ismeretében legalábbis- könnyebben be lehetett azonosítani, ki honnan jött. Az eleje a programnak kicsit unalmasabb volt, az eligazítás rész ahol ismét elmondtak minden információt, amit már ezerszer hallottunk. Utána jöttek azonban a különböző beszédek. Akit mindenképpen kiemelnék, az Nicaragua helyi képviselője volt - mindenki imádta. 50 évvel ezelőtt érkezett először Taiwanra, egy hasonló ösztöndíjjal, amikor még minden teljesen más volt, és elmesélte mennyit nyújtott neki az ország kulturálisan, mennyi embert ismert meg, és arról beszélt, hogy valóban rajtunk múlik csak, hogy kihasználjuk a lehetőségeinket amik adatnak, és hogy kemény munkával és elhatározással, kitartással igenis meg tudjuk csinálni, és meg tudjuk valósítani az álmainkat. Ahogy ő is megtette, hisz nézzük csak meg, 50 évvel később itt van, visszatérhetett az országa képviseletében. Bámulatos volt, és nagyon-nagyon inspiráló! Láthattunk még egyébként egy általános iskola gyerkőcei által tartott bemutatót, ilyen jojo-val ügyeskedtek - az elejét levideóztam de igazából utána sokkal sokkal jobbak voltak. Nagyon ügyesek voltak, mindenkinek nagyon tetszett - kis édesek, lehettek vagy 7-8 évesek :)) Aztán még volt három beszéd, három embertől akik korábban jöttek ki ugyanígy ösztöndíjjal, arról hogy hogy élték meg az egészet. Az első egy afrikai srác volt, kicsit vontatott nem túl izgalmas akadozós angollal, aztán egy orosz lány, jó angollal, nagyon professional módon, és utána... Fogalmam sincs a srác honnan jöhetett, de nagyon megnevettetett mindenkit. A Magic Spell-ről mesélt. Úgy kezdte az egészet hogy amikor kijött az első hónapban három barátja volt: A, B és C - azaz A packaged food (7-eleven), Burger (McDonalds) and Chicken (KFC) mindenki annnyira nevetett! És akkor így mutatott egy naptárt hogy hogy telt az első hónapja és berakta ezeket a napokhoz, csak néhol mondjuk még becsúszott egy-egy Subway és Mos Burger is. Ez nekünk azért vicces mert amikor az ember megérkezik, elősre sokan nem tudnak rendelni kaját, nem is merik a helyi dolgokat kitapasztalni, ezért menekülnek az olyan helyere, amiket otthonról már ismernek. Én személy szerint ugyebár nem eszem mekiben vagy KFC-ben de a 7-eleven az első napokban rajtam is sokat segített azért :D Na mindegy de az egész előadása ilyen stílusban telt, és azt hozta ki belőle, hogy a Magic spell nem más, mint hogy "Go local" vagyis válj helyivé, próbáld ki a helyi ételeket, látogass el minél több helyre, ismerkedj a helyiekkel -és egyébként igaza van, enélkül itt nem lehet élvezetesen élni, és a taiwani kultúrát se lehet megismerni ha az ember állandóan otthon vagy a suliban gubbaszt esetleg egy Starbucksban tanul. Na de miután ennek vége lett az embertömeg kivonult, az udvaron sátrak alatt ugyanis fel lett állítva megannyi asztal - lufi díszítés mindegyiknek a közepén, taiwani kis cosmagolt sütik az asztalokon és zászlók - jelezve, hogy melyik ország diákjainak van fenntartva. A magyarok asztala együtt volt a finnekkel és a dánokkal - ohh és mennyire jó is volt így :) Egy finn lány volt ott, aki szintén a Shida-ra járt, Annemari, sikerült is összebarátkoznom vele:) Kicsit csendesebb lány, hosszú szőke haja és nagyon zöld szeme van, de elég szimpatikus. Legalább még egy újabb ismerős, akivel tudok találkozni a suliban, meg esetleg máskor is eljárni ide-oda. Azt mondta az osztálytársain kívül egyébként se nagyon ismer másokat, szóval ő is biztos vevő lesz ilyenekre. Rajtunk magyarokon meg rajta víül egy ember ült még az asztalnál - Mads Dániából. Az a vicces, hogy ő ráadásul nem is diák, hanem a "Ministry of Foreign Affairs of Denmark" vagyis a dán külügy képviseletében volt ott. Egyáltalán nem illett a többi tradicionálisan öltözött vagy öltönyt viselő, meglettebb korú nagykövet és képviselő közé a maga nagyjából huszonöt évével. Mint kiderült egyébként ő is egy hónapja érkezett, mint mi, és a 10 fős dán külügyes csapatból ő az egyik a két intern közül. A képviselőt hívták ugye, de ő nem ért rá, és mondta neki, hogy jöjjön el ha van kedve, neki pedig volt.. De tök jó volt, mert hiába volt hivatalos személy itt -még kis kísérő taiwani lányt is kapott akinek szegénynek ott kellett lennie a nyomában végig- egyáltalán nem hordta fenn az orrát vagy ilyesmi, nagyon jól elbeszélgettünk :) Egy csomószor le is fotóztak négyünket, szóval majd ha sikerül valahonnan megszerezni a képet, akkor mindenképpen feltöltöm! :) Sajnos aztán nagyon hirtelen szóltak -még az étel kellős közepén jártunk- hogy kicsúsztunk az időből és már itt a busz és mennünk kell, szóval sajnos le kellett mondanunk a beszélgetés további részéről, de mielőtt eltűntünk volna azért még adott névjegykártyát:) Hát igen, az európaiakkal barátkozom tendenciát továbbra is tartom úgy érzem:D Minden esetre amíg nincsenek hivatalos fotók feltöltöm azt a párat azért, amit mobillal csináltam:

Amikor kezdett megtelni a terem..:)

Persze az elmaradhatatlan Bubble Tea is ott várt mindenkit az asztalon :)

Ezt kaptuk ajándékba - olyan kinézetre mint a papír poharak amiben a kávét lehet kapni mindenhol, csakhogy porcelán és a fedele pedig gumi - szerintem nagyon ötletes! :)

Ezzel a nyakunkban mászkáltunk