Tegnap este Mads-el elmentünk vacsizni. Eredetileg egy teppanyaki helyre akartunk menni itt a közelben, azonban botor módon nem vettük figyelembe a szabályt: mindig foglalj asztalt! Gondoltuk áh, biztos lesz hely úgyis, de sajna nem éppen. Több, mint másfél órát kellett volna várnunk, szóval gyorsan ki kellett találni valamit. Mivel itt voltunk a könyéken, legalább ismertem a helyeket, úgyhogy végül mondtam, hogy menjünk el arra a helyre, ahova Calvinék legutóbb vittek minket, és szerencsére határozottan jó választásnak bizonyult. Ráadásul sikerült szerezni angol menüt, bár ami azt illeti ez se nagyon könnyítette meg a dolgokat. Ami azt illeti fogalmunk se volt hogy mi pontosan mit takar, és kicsit random választottunk - bár a Kung-pao csirke természetesen ott virított a lista élén közös kedvenc lévén :D Meg persze a múltkor megszeretett sült kagylómat is sikerült megtalálni azért a listáról:) Mondjuk amikor bort kértünk, akkor már kicsit problémásabbá volt a helyzet, angolul nem igazán sikerült megértenie a pincérnőnek -aki pedig amúgy legalább egy picit azért beszélte a nyelvet-, hogy mit is akarunk, de amint mondtam neki hogy 葡萄酒 (pútáojiu - bor kínaiul) szerencsére végre megértette. Taiwani bort kaptunk, ami persze nem volt mérhető egy jó magyar borhoz, de ahhoz képest amit legutóbb ittam itt, határozottan korrekt volt. Utána el akartunk menni egy Fourplay nevű helyre, ami arról ismert, hogy rendeléskor csak elmondod hogy miket, milyen ízvilágot szeretsz és az alapján kevernek neked egy koktélt - de sajnos a mindig foglalj asztalt szabály itt is utolért... Először kicsit tehetetlenül álltunk ott, hogy na most akkor mi legyen, de aztán eszembe jutott, hogy olvastam egy helyről, ami ráadásul nincs is messze. A hely neve AQ, és ez egy shot bar, vagyis csak shot-ot lehet kapni - abból viszont rengeteg félét, illetve sokszor koktélokat shot-formában, és elég jó áron. Van például egy olyan ajánlat, hogy 9 shot-ból álló tálcát rendelhet az ember 400NTD-ért, ami azért elég jó - ehhez az italokat meg össze lehet magunknak is válogatni, de vannak előre adott szettek is, amik közül választani lehet. A 'D' jelzésű koktél-szettet választottuk, és hát elég érdekes volt, volt abban minden :D Mondjuk egyébként egyik se volt túl erős, szóval ha valaki tényleg azért megy, hogy berúgjon, annak még így is bőven többet kéne innia - mondjuk ha ázsiaiakról beszélünk.. :D Ült mellettünk két ázsiai lány, előttük egy tálca, és amíg ott voltunk, kb hozzá se nyúltak.. What a waste of the drinks! Vagyis nem ,ez így nem igaz. Az egyikük néha felemelt egy-egy poharat, és belekortyolt, majd visszatette. Belekortyolt. Egy shot-ba. Ráadásul az is egyenlő volt a semmivel nagyjából... Ennyit az ázsiaiak és az ital kapcsolatáról... :D
Minden esetre utána még gondoltuk benézünk valahova, és szerencsére Mads ismert egy jó helyet nem is olyan messze: On Tap. Az itt élő európaiak körében mint kiderül egész népszerű hely, ugyanis nem más, mint egy brit pub - és egyébként tényleg elég hangulatos. A felső szinten inkább étterem-szerű mondjuk, az alsó szint meg inkább maga a pub. Billiárd, darts, tv amin sportot közvetítenek, sör a srácoknak minden mennyiségben, meg igazából minden ami kell. Ráadásul az árak is teljesen korrektek, és ahogy hallottam ha valaki vágyik valami harapnivalóra mellé, határozottan nem fog mellé a hellyel akkor sem. Egy Manhattant kértem, az itteni koktél-tapasztalataim alapján gondoltam valami könnyed lesz ez is - hát nem éppen :D Az első korty vicces is lett így mert nagyon nem számítottam rá, hogy ennyire erős lesz -bár ettől függetlenül szerencsére egyébként nagyon fincsi volt:) Mindenképpen vissza akarok majd még menni, szóval már készítem Katát lelkiekben! :D Olyan fél három környékén aztán itteni jó szokás szerint végül fogtunk egy taxit haza -elég praktikus volt lévén hogy 10 percre lakunk egymástól :)
A felkeléssel mondjuk már akadtak problémák, az ágyam túl csábító volt így kora reggel, annyival szívesebben maradtam volna egész nap a takaró alatt, sokkal jobb ötleteim voltak a délelőtt eltöltésére hirtelen, minthogy elinduljak otthonról. :) De hát a kötelesség az kötelesség. Felkaptam az evezőm, menet közben még gyorsan beugrottam 7-elevenbe vízért (vettem egy 2 literes vizet, múlthéten ugyanis elfelejtettem mindig vinni edzésre, pedig ott nagyon-nagyon kell) és kávéért *-* Na mondjuk ilyenkor utálom néha nagyon, hogy itt nem lehet se inni se enni a tömegközlekedésnél - nincs is rosszabb mint amikor ott gőzölög a kezedben a kávé és nem ihatsz belőle. Mondjuk utólag rájöttem, hogy a Latte nem biztos, hogy a lehető legjobb ötlet volt, mert egyáltalán nem éreztem, hogy lett volna bármi hatása... Amikor a lépcsőn ülve vártam, hogy a többiek megérkezzenek, konkrétan majdnem elaludtam zenével a fülemben, kávéval a kezemben.. Nagyon stílusos volt egyébként abban a környezetben, de akkor is - edzés előtt lehet nem praktikus. Azonban ahogy elkezdtek gyűlni az emberek, szerencsére elég jól felébredtem. Most valahogy sokkal több ismerős arc volt, először Albert ült le mellém és mesélt a gaelic football versenyről amin voltak Malajziában, aztán megérkezett a portugál lány, Marta, meg a barátnője Jess is, akivel egész jóban lettem az elmúlt héten, szóval elég nagy lett a zsongás. Érdekes volt az edzés egyébként, mert Kazu, az edzőnk nem tudott eljönni, mivel dolgoznia kellett, ezért az egyik srác, Ron tartotta az edzést. De tetszett nagyon, hogy a csapat az edző nélkül is megállt a lábán, fegyelmezetten dolgoztunk végig, mindenki kitartó volt és lelkes. És persze azok akik régóta csinálják mindig tudtak segíteni és tanácsot adni az újaknak. Meglepett mondjuk, hogy engem egyszer sem javítottak ki, csak a mellettem ülő Pandey mondta egyszer, hogy jobban dőljek hátra egész testből mozgás közben, de ez volt minden. Ráadásul Ron odajött hozzám edzés után, és megdícsért, hogy mennyire jó a technikám. Annyira meglepődtem, hogy először kb nem is tudtam mit mondani csak álltam és néztem vissza rá - nagyon jó érzés volt minden esetre! Amúgy meg második sorban ültem megint, előttem Albert és Agris, mellettem meg Pandey -ezek a srácok annyira bolondok, nagyon jól szórakoztam velük, iszonyú vicces volt így az edzés! Remélem sikerül holnap is valami hasonlóan jó helyre kerülni :) Edzés végére mindenki farkas éhes lett már, szóval olyan nagyjából tizen elmentünk egy kis vietnámi-thai helyre kajálni. Mire megkaptuk a kaját, már annyira nagyon szenvedtünk basszus hogy éhesek vagyunk, hogy szinte már saját magunkat idegesítettük a sok panaszkodással. Martaval és Jess-el ültem és velük legalább nagyon-nagyon könnyű elbeszélgetni és nagyon sokat nevettünk, szóval így legalább elviselhetőbb lett a várakozás :) Holnap valószínűleg délután találkozom is még velük, mert Taipeibe hozzák Kaoshiungból az óriás gumikacsát, és megyünk megnézni ^^ Marta nem nagyon volt lelkes az ötlettől, Jess volt a kiötlő, aki szerencsére emberére talált bennem, mert én is ugyanúgy imádom azt a kacsát :D
No comments:
Post a Comment