Igen, igen tudom, hogy megint nem nagyon írtam mostanában, de sajnos ismét nem történt túl sok minden, amiről beszámolhatnék... A hétvégém legnagyobb részét a sárkányhajó edzés tette ki, mindkét nap 09:00-12:00, Xindian-ben. Találtam szerencsére egy buszt, ami Liuzhangli-től közvetlenül odavisz (650), bár nem voltam benne biztos, mennyi ideig tarthat odaérni, ezért sikeresen megérkeztem egy órával hamarabb... Szerencsére a környezet továbbra is gyönyörű, ahol bármikor szívesen üldögélek egy órát. A szombati edzés egyébként nagyon kemény volt, rettentően kimerítő, tíz perccel hajóba szállás után még az eső is elkezdett esni. De senkit sem érdekelt, senki sem panaszkodott, ugyanúgy hajtottunk tovább - nagyon büszke voltam a csapatra, és magamra is. Miután hazaértem még Skype-oltam anyáékkal, de amin letettük lecsuktam a laptopot és azonnal elaludtam -aludtam is délután több, mint három órát - azt hiszem ez minden elmond arról, hogy tényleg mennyire fáradt is voltam :) Vasárnap pedig kezdődött elölről, szerencsére ezúttal napsütésben - páratlan! Megint hamarabb odaértem, de legalább volt időm megenni a reggelimet, aztán szépen kiültem a lépcsőre és élveztem a napsütést. Annyira jellemző, az ázsiaiak mindig menekülnek a nap elől, be az árnyékba, ilyenkor az utcán is ernyővel mászkálnak, de mi nyugatiak... Megérkezett nem sokkal utánam Ben, aki szimplán fogta magát és kifeküdt ő is, a helyiek meg szinte már megbotránkozva néztek -de nagyon vicces volt. Ráadásul jött pár új ember a csapatba, külföldiek, szóval nagyon színes volt a vasárnapi társaság. Amit a legjobban élveztem az a számolás volt. Sokszor csináljuk, hogy mindenki számol tízig, sorban, hogy tudjuk mennyit megyünk, és volt amikor mindenki a saját nyelvén számolt. Volt kínai, japán, magyar, angol, német, francia, spanyol, minden! Nagyon hangulatos volt! Ráadásul elöl ültem, a második sorban, ami nekem kifejezetten tetszett, Sammi mellett aki egy tündér, szóval tényleg nagyon jó volt :) És egyébként hihetetlen, csináltunk olyat amikor csak a srácok eveztek, de olyan izomból meghúzták, és konkrétan tényleg majdnem leestem az ülésről elsőre a lendülettől, hihetetlen mennyi erő volt benne! És csak úgy suhantunk, csodálatos érzés! :) Ilyen hajtás lesz a versenyen is novemberben (nov. 1-3), ugyanis megyünk Kaoshiungba! Közösen megyünk busszal egy másik csapattal, péntek este, a verseny pedig szombat-vasárnap - húúú, már nagyon várom!
A többi napomat szokás szerint a suli és az edzés tette ki :) Most fogjuk befejezni a második könyvet, és jövőhéten kezdjük a harmadikat - teljesen más világ, sokkal gyorsabb tempó, több új szó, bonyolultabb minden, de már várom! Ma voltam megvenni és úgy érzem magam vele mint egy kisgyerek az új játékszerével, komolyan. Most a szobatársamtól kölcsönkért könyvet használom, mert az utolsó pár fejezet miatt nem akartam megvenni, és elég ramaty állapotban van, tele van firkálva, és ahhoz képest egy új, tiszta könyv - maga az álom! ^^
Ma legalább Katával tudtam találkozni - először úgy volt, hogy ha már úgyis jó idő lesz, akkor felmegyünk a Gondolával Maokongba, de ő holnap ír nagy tesztet, szóval úgy döntöttünk egy közelebbi helyet pipálunk ki inkább a listáról, ellátogattunk tehát a Modern Toilet nevű étterembe. Nagyon vicces hely, a nevéhez illően WC-témában, a székek igazi wc-k, az asztal fürdőkád, üveglappal rajta, a falon zuhany - az ételeket pedig wc csészében kapja az ember! A fagyi pedig természetesen kaki alakú :D én nem ettem, de Kata rendelt curry-s marhát, 250 NTD körül volt, de kapott hozzá levest, teát és fagyit is, szóval így egyben szerintem egész korrekt az ár - nem is beszélve arról, hogy tényleg isteni finom volt! Ráadásul határozottan pozitív, hogy a pincérek tudtak angolul és egyébként is volt angol menü - ez itt sajnos sokszor ritka dolog, pedig igazán megkönnyíti az ember dolgát, ha tudja is mit rendel... :) A mobilom sajnos a lemerülés határán volt, de egy képet azért csak csináltam:
Ami még említésre méltó történés, hogy ma óra közben kiderült, hogy az egyik japán osztálytársam Reimi ma lett 22 éves! A tanárnőnk leküldte szünetben Shouchen-t, hogy hozzon a Sunmerry-ből (pékség) tortát, és az óra folytatásában felköszöntöttük, énekeltünk kínaiul, és mindenki kapott tortát :) Annyira figyelmes!
 |
| A szülinapos! :) |
 |
| Reimi, amikor próbálta kitalálni hogy is kéne 10 szeletre vágni egy tortát..:) |
 |
| Aizi (jobb) anyukaként persze tudta hogy is kell felvágni a tortát annyi szeletre amennyi nekünk kellett... :) |
 |
| Bal oldalt a tanárnőnk, Grace, mellette pedig a csoport egyetlen férfinemű tagja, Gongnan |
És néhány random kép az elmúlt hétről :)
 |
| Tegnapi vacsi: sült hal bbq szósszal és párolt zöldségekkel (: |
Igen, igen tudom, hogy megint nem nagyon írtam mostanában, de sajnos ismét nem történt túl sok minden, amiről beszámolhatnék... A hétvégém legnagyobb részét a sárkányhajó edzés tette ki, mindkét nap 09:00-12:00, Xindian-ben. Találtam szerencsére egy buszt, ami Liuzhangli-től közvetlenül odavisz (650), bár nem voltam benne biztos, mennyi ideig tarthat odaérni, ezért sikeresen megérkeztem egy órával hamarabb... Szerencsére a környezet továbbra is gyönyörű, ahol bármikor szívesen üldögélek egy órát. A szombati edzés egyébként nagyon kemény volt, rettentően kimerítő, tíz perccel hajóba szállás után még az eső is elkezdett esni. De senkit sem érdekelt, senki sem panaszkodott, ugyanúgy hajtottunk tovább - nagyon büszke voltam a csapatra, és magamra is. Miután hazaértem még Skype-oltam anyáékkal, de amin letettük lecsuktam a laptopot és azonnal elaludtam -aludtam is délután több, mint három órát - azt hiszem ez minden elmond arról, hogy tényleg mennyire fáradt is voltam :) Vasárnap pedig kezdődött elölről, szerencsére ezúttal napsütésben - páratlan! Megint hamarabb odaértem, de legalább volt időm megenni a reggelimet, aztán szépen kiültem a lépcsőre és élveztem a napsütést. Annyira jellemző, az ázsiaiak mindig menekülnek a nap elől, be az árnyékba, ilyenkor az utcán is ernyővel mászkálnak, de mi nyugatiak... Megérkezett nem sokkal utánam Ben, aki szimplán fogta magát és kifeküdt ő is, a helyiek meg szinte már megbotránkozva néztek -de nagyon vicces volt. Ráadásul jött pár új ember a csapatba, külföldiek, szóval nagyon színes volt a vasárnapi társaság. Amit a legjobban élveztem az a számolás volt. Sokszor csináljuk, hogy mindenki számol tízig, sorban, hogy tudjuk mennyit megyünk, és volt amikor mindenki a saját nyelvén számolt. Volt kínai, japán, magyar, angol, német, francia, spanyol, minden! Nagyon hangulatos volt! Ráadásul elöl ültem, a második sorban, ami nekem kifejezetten tetszett, Sammi mellett aki egy tündér, szóval tényleg nagyon jó volt :) És egyébként hihetetlen, csináltunk olyat amikor csak a srácok eveztek, de olyan izomból meghúzták, és konkrétan tényleg majdnem leestem az ülésről elsőre a lendülettől, hihetetlen mennyi erő volt benne! És csak úgy suhantunk, csodálatos érzés! :) Ilyen hajtás lesz a versenyen is novemberben (nov. 1-3), ugyanis megyünk Kaoshiungba! Közösen megyünk busszal egy másik csapattal, péntek este, a verseny pedig szombat-vasárnap - húúú, már nagyon várom!
No comments:
Post a Comment