Természetesen csak mi lehetünk olyan nagyon ügyesek, hogy délután négykor megyünk állatkertbe, teljes tudatlanságban azt illetően, hogy ötkor zár - lehet ez játszott közre abban is, hogy a legtöbb állat kint sem volt a kifutókon... De nem baj, azért megnéztük, amennyit tudtunk belőle. Ami a legdurvább dolog volt az egész élményben, hogy inkább mi magunk éreztük úgy, mintha egy állatkert kiállított állatkái lennénk - a velünk szemben elhaladó csoportok ugyanis integettek, bámultak, köszöngettek, egy kivételesen nagy csoport meg konkrétan ránkordított nagy izgalmában, mintha legalábbis a Marsról jöttünk volna. Még legalább öt percig hitetlenkedve bámultam magam elé, hogy ez mégis mi az isten volt?! Megállapítottuk, hogy biztos vidéki, a sziget délebbi részéről érkezett csoport volt ahol nincsenek még annyira se hozzászokva a fehér emberekhez, mint legalább itt a fővárosban, és azért jelenthettünk ekkora érdekességet.. De akkor is durva, amit ezek az emberek leművelnek.
Minden esetre ahogy mondtam, a legtöbb állat kint sem volt, szóval csak megcsodáltuk az üres lakhelyüket, vagy pedig túl messze el voltak bújva a kifutó másik végébe, így nem tudtam róluk képet csinálni - ami azt illeti az ajándékbolt ez esetben több látványosságot nyújtott, mint az egész állatkert :D Minden esetre a legjobb képek máról:
